2014. december 19., péntek

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Viola– magyar eredetű; jelentése: a virág maga.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyimek, az igaz. De enyimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré. Adjátok vissza a hegyeimet!”

Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-938cbc-a613″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bacsinszky András (Benetine, Ung megye, 1732. november 14. – Ungvár, 1809. december 19.). Munkácsi görög katolikus püspök, a XVIII. századi ruszin történelem és művelődés kiemelkedő alakja. Apja Ung megyei lelkész volt. Iskoláit az ungvári jezsuitáknál kezdte, teológiai tanulmányait a nagyszombati papneveldében végezte. Pappá szentelése után Hajdúdorogon lett lelkész, esperes és főesperes. Tizenkét évet töltött itt, ezután került Ungvárra. Kanonoki minőségben járt Mária Teréziánál, s annyira megnyerte a kegyét, hogy az főnökének elhunyta után, 1772-től munkácsi püspökké nevezte ki. Mária Terézia az Ungváron eltörölt jezsuita rend zárdáját, templomát, a hozzá tartozó épületeket, kerteket és a várat a munkácsi püspökségnek adományozta, s tetemes anyagi ráfordítással görög katolikus templommá és püspöki lakhellyé alakíttatta át. Az ungvári várban papneveldét hoztak létre, s negyven növendékre való jövedelemmel látták el. Az új székesegyházat 1780. október 17-én szentelték fel gróf Andrássy István püspök jelenlétében. A püspöki székhelyet a káptalannal együtt 1777-ben Ungvárra helyezték át, de a régi nevét – munkácsi egyházmegye és munkácsi görög egyesült püspökség – megőrizte. Bacsinszky nagy műveltségű, széles látókörű személyiség, tudós ember volt; mindent megtett, hogy növelje az egyházmegye tekintélyét. Ungváron gazdag könyvtárat alapított. Liturgikus ószláv nyelven kiadta a Bibliát. A püspök sokat fáradozott az orosz (rutén) anyanyelvű oktatás megszervezéséért. Levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel, aki abban az időben a kassai tankerület felügyelője volt. Több tehetséges ifjú továbbtanulását pártfogolta. Könyvtárában ősnyomtatványokat, ritka kiadványokat, számos Moszkvában, Kijevben és Lembergben megjelent könyvet őrzött. 1804-ben a jénai mineralógiai társaság is tagjává választotta.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Wlasics Gyula miniszter engedélyezte (1895), hogy az egyetemek orvosi és bölcsész tanfolyamaira nőket is felvegyenek.

Féja Géza író, újságíró (1900) Szabó Dezső vonzásába került, tagja volt a Radikális Pártnak, Viharsarok c. könyvét elkobozták, kirekesztették az irodalmi életből.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

 [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-78cbc-a613″][vc_column_text]VEREBEK (3)

„Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál…” (Zsoltárok 84:3)

Egy elveszett veréb. A Lost – Eltűntek című televíziós sikersorozat egy repülőgép szerencsétlenség túlélőitől szólt, akik egy távoli szigeten próbálták újjáépíteni életüket a roncsok között. A sorozat sikerének titka az volt, hogy mindannyian bele tudtuk képzelni magunkat. Mindenki tért már valamilyen veszteség az életben, tönkrement a házasságunk, veszteség ért az üzleti életben, elvesztettük az otthonunkat, az önértékelésünket, a biztonságérzetünket, és sok más dolgot. Jézus azonban azért jött „hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet2 (Lukács 19:10). Jézus nem úgy osztályozta az embereket, mint mi, hogy „jók” vagy „rosszak”, ő mindenkit elveszettnek látott. Tudta róluk, hogy eltévedtek, elvesztették értékeiket, kapcsolataikat, képességüket arra, hogy megbirkózzanak a dolgokkal, elvesztették hitüket, néha még az élni akarásukat is. Ezért megkereste őket: mint az asszonyt a kútnál, aki öt válás után most csak együtt élt egy férfival; mint a férfit, aki 38 éve feküdt a Bethesda tavának partján betegen, és senki sem vette észre; mint Máriát, aki ott zokogott annak a sírjánál, akit legjobban szeretett. Ha ma elveszett vagy, személyes találkozásod lehet az Úrral. „Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!” (Zsoltárok 84:4-5). Ma hazajöhetsz Istenhez! Megépítheted fészkedet, és felnevelheted családodat menedékre találva az ő védelme alatt. Nála biztonságban érezheted magad. Ha hódolattal meghajolsz előtte, ő fel fog emelni, és megadja, hogy újra értékesnek érezd magad. Megszabadít az elutasítástól és magánytól való félelemtől. Isten elől nem lehet elrejtőzni, de el lehet rejtőzni benne.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média , UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]