2014. október 18., szombat

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Lukács – latin eredetű; jelentése: Luciana tartományból való férfi.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért, megkapjuk – de a boldogságunkkal fizetünk érte.”

Richard Bach

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a9f0-f8c1″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Basilovits János Joanitz ( (Hlistye, 1742. június 6. – Munkács, 1821. október 18.) Bazilitarendi szerzetes, a Munkács melletti Csernek-hegyi kolostor főnöke. Szegény sorsú szülőktől származott, iskoláit Ungváron és Kassán a jezsuitáknál végezte, majd belépett a bazilita rendbe. 38 éven keresztül volt a rendház főnöke. Szinte egész életét a monostorban élte le, amelynek történetét latin nyelvű munkájában örökítette meg.  A keleti egyház szertartásainak magyarázatát tartalmazó műveit ószláv nyelven írta. A „ruszin Hérodotoszként” emlegették. Művében a munkácsi monostor, illetve a püspökség sokat vitatott jogait igyekezett megvédeni, bizonyítani.  A hamis Korjatovics-legenda ébrentartásával és a ruszinok őshonosságának hangoztatásával megalapozta a ruszin nemzeti tudatot.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Dugonics András író, költő (1740) iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát, a hivatalos színházhoz vezető utat képviselik.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a9f0-f8c1″][vc_column_text]BIZALOMMAL JÁRHATUNK ISTEN ELÉ

„És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt…” (Máté 27:51)

Minden évben egyszer, a nagy engesztelés napján, a főpap bemehetett a szentély kárpitja mögé a szentek szentjébe, ahol Isten jelenléte volt. Belépését az tette lehetővé, hogy az áldozati bárány vére borította a kegyelem trónját, ahol a szövetség ládája volt. Isten tervezte el így. Mi volt a szövetség ládájában?  tíz parancsolat – amelyet mindannyian megszegtünk. A nép bűnének bizonyítékára Isten csakis úgy tudott ránézni, hogy az áldozati bárány vérén át tekintett rá. Most haladjunk előre az időben a keresztig: Jézus „kilehelte a lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt” (Máté 27:50-51). Aznap minden megváltozott! Minden bukásod ellenére most már jöhetsz Isten jelenlétébe, tudva, hogy bűneid befedi Jézus vére. Így már bátran kérhetsz bármit, amire szükséged van. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16). Isten egészen biztosan elfogad, ha úgy közelítesz hozzá, hogy : „Jézus nevében és az ő kiontatott vére érdemére hivatkozva jövök.” Úgy működik ez, mint a hitel. Ha Krisztusban vagy, akkor teljesen hitelképes vagy, kimeríthetetlen hitelkerettel. Még ha elégtelennek és méltatlannak érzed is magad, ha hittel kéred, Isten Krisztusért megadja, amit kérsz. (ld. Efezus 4:32).

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2a9f0-f8c1″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Lukács evangélista

Lukács, a szeretett orvos, Pál kísérője, aki mindennek utána járt, és így írta meg evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit. Megtapasztalta, amit mi is megtapasztalhatunk, hogy az Úr erőt önt belénk. Bátran járhatunk az Ő útján.
SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.
Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények (akik Szent István diakónus vértanúsága után menekültek el) csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is.
Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan.
Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.
Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.
Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.
Pált nem kísérte el a spanyol útjára, valószínűleg fontos megbízatással kellett elutaznia Rómából.
Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.
Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, ~70. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.
Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Czstochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]