2015. január 24., szombat

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Timót – görög eredetű; jelentése: Isten becsülője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Ahol gyűlölet, pusztító indulat van, ott lehet ugyan, hogy igazság is van – de abból az igazságból én nem kérek. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne.”

Böjte Csaba

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93d949-6132″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Csengey Dénes, a rendszerváltozás időszakának egyik legtehetségesebb publicistája, 1953-ban ezen a napon született. „Ez a ha a miénk. Szegénységben, szeretetben, szabadságban. Ugye nem fogjuk szétmarcangolni?” – írta 1989 karácsonyának előestéjén. Korai halála ígéretes pályát tört derékba.

Budapesten felavatták a Széchenyi-hegyi tv adót (1958).

Megalakult a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (1895).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7d949-6132″][vc_column_text]INDULÁSRA KÉSZEN (1)

„Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon…” (Józsué 1:2)

Isten azt mondta Józsuénak: „Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiának. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert et teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom.” (Józsué 1:2-6). Te is ott állsz ma a változás útkereszteződésében, egy új időszak kezdetén vagy egy új megbízatáson töprengve, és aggodalom fog el? Ha igen, figyelj meg két dolgot Józsué történetében: 1) Amikor eljött az ideje, hogy átvegye a vezetést, Józsué készen állt. Addig hűségesen szolgálta Mózest, és elégedett volt a második hellyel. Nem törtetett, nem vett részt politikai játszmákban, csak felkészült. Amikor pedig készen állt, Isten előléptette. 2) Előrébb jutott, mint mentora. Mózes vezetői szerepe véget ért ott, ahol az Ígéret földje kezdődött. Józsué vezetése alatt a pusztában töltött, erre a pillanatra készítette fel. Isten soha nem hagy veszendőbe semmilyen tapasztalatot. Minden, amin keresztülmentél, azok a dolgok is, amiket nem értettél, felkészülés volt valamire, amit Isten számodra tartogat.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2d949-6132″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szalézi Szent Ferenc püspök, egyháztanító

1567 augusztus 21-én született Sales városában, grófi családból. Tanulmányait Párizsban és Páduában végezte. Atyja hosszas ellenzése után 1593-ban pappá szentelték. Annecy-ben prépost lett, és püspöke utasítására 4 éven át Svájc déli határán missziós tevékenységet fejtett ki. Kb. 70 ezer kálvinistát térített vissza az Egyházba. 1599-ben Granier Annecy-i püspök segédpüspöke, majd 1602-ben utóda lett. Megszervezte a papnevelést, fellendítette a hitoktatást és a gyakori prédikációkat. Számos könyvet írt a lelki-életre nevelésről. Kiterjedt levelezést folytatott. Dijonban ismerkedett meg Chantal Szent Franciskával, akivel 1610-ben megalapították a Vizitációs rendet a betegek ápolására és az ifjúság nevelésére. 1622 december 18-án halt meg Lyonban.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]