2015. január 31., szombat

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Marcella – latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Hadd mosolyogjak én
Azon is, ami fáj
Azon is, ami e
Világban vaksötét.”

Reményik Sándor

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-938925-e572″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Rácz Pál (Munkács, 1888. január 31. – Budapest, 1952.) Tanító, író, újságíró, tanfelügyelő. Szatmáron végezte a tanítóképzőt. 1907-től Beregszászban, Felsőbányán, Nagybégányban és Ungváron tanított. Irodalmi pályafutását lírai alkotásokkal kezdte 1906-ban. 1915-1919 között munkatársa volt a budapesti Élet című szépirodalmi folyóiratnak. Ungváron tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. 1918-1919-ben a Határszéli Újságot szerkesztette. 1919-ben a csehszlovák hatóságok elbocsátották állásából. 1920-ban alapította s 1938-ig szerkesztette a Kárpáti Magyar Hírlapot. 1938-44 között Ungvár város és Ung megye  tanfelügyelője volt. 1921– 38 között a Prágai Magyar Hírlap ruszinszkói szerkesztőjeként tevékenykedett. Munkatársa volt a Magyar Írásnak, 1940-41 között a Határszéli Hírlapnak, 1938 novemberéig a Kárpáti Magyar Gazdának. Tagja volt az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak, a kassai Kazinczy Irodalmi Társaságnak. 1945 után Magyarországra költözött. 1945-47-ben a miskolci, 1948-ban a budapesti tankerületi főigazgatóságon dolgozott. A termékeny és népszerű írót a kisebbségi magyar sajtóban a „szlovenszkói Gorkijként” emlegették. Novellistaként elsősorban az élet számkivetettjei foglalkoztatták. Ábrázolásmódja naturalizmusba hajló. Kedvelte a furcsa, esett figurákat. Regényei a két világháború közti magyar irodalom számottevő alkotásai közé tartoztak. Kapcsolatban állt a kárpátaljai irodalmi élet több személyiségével. Barátja volt Mécs László, 1923-ban ő rendezte sajtó alá Mécs Hajnali harangszó című kötetét. 1926-ban ő kísérte el Móricz Zsigmondot ungvári, munkácsi és beregszászi előadókörútjára. Tanfelügyelőként a kárpátaljai magyar iskolák szervezési kérdéseivel foglalkozott.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Jávor Pál színész (1902) vidéken kezdte pályafutását, de hamarosan a fővárosi színházak hősi szerepiben aratott sikereket. A háború után Amerikába távozott, de csalódott, alig foglalkoztatták, s 1957-ben hazatért. Többnyire elegáns dzsentrifigurákat alakított.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-78925-e572″][vc_column_text]ÁTTÖRÉSRE VAN SZÜKSÉGED?

„Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak.” (1Krónikák 14:11)

A Biblia az mondja: „A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet. Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz szokott a gáton! Ezért nevezték el ezt a helyet Baal-Perácimnak.” (1Krónikák 14:9-11). Ahhoz, hogy az áttörés bekövetkezzen az életedben, azt kell tenned? Amit Dávid is tett. 1) Emlékeztette magát arra, hogy az Úr tett őt királlyá (ld. 1Krónikák 14:14:2). Emlékezz arra, ki hívott el, kinek a lelke él benned! Isten elhívta Dávidot, és ő hívott el téged is. Ha ezt tudod, nem fogod hagyni, hogy az ellenség földre tiporjon vagy ide-oda lökdössön. 2) Megkérdezte az Urat. „Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen?” (1Krónikák 14:10). Átbeszélted már a dolgot az Úrral? Isten nem a szükségeidre válaszol, hanem az engedelmességedre. Ha engedelmeskedsz neki, győzni fogsz. 3) Istennek adta a dicsőséget. „Áttört az Isten az én ellenségeimen” (1Krónikák 14:11). Néha Isten cselekszik értünk, máskor pedig rajtunk keresztül végez el dolgokat. Éppen ezért kell megkérdeznünk őt, mielőtt lépünk. Az ember képes megtenni Isten részét, ő pedig nem fogja megtenni az ember feladatát. Nem az a lényeg, hogy csinálj valamit, hanem hogy azt tedd, amit Isten mond! Ha megteszed, megtörténik az áttörés.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-28925-e572″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Bosco Szent János áldozópap

1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]