2015. május 31., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Angéla – görög-latin eredetű; jelentése: angyal, követ, hírnök.

Petronella – latin eredetű; jelentése: Petronius nemzetségéből származó nő; kő, szikla.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Tudod, nem azok a dolgok a fontosak, amelyek úgymond érdekelnek, hanem azok, amelyek nem hagynak békét neked. Nem tudsz tőlük megszabadulni, folyton ott loholnak a nyomodban. Mint egy arc, amelyet akkor is látsz, ha nem akarod.”

Agatha Christie

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93005e-2edf”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Fábry Zoltán (Stósz, 1897. augusztus 10. – Stósz, 1970. május 31.). Csehszlovákiai magyar író, publicista, kritikus. Kritikusként és szerkesztőként figyelemmel kísérte a kárpátaljai irodalmi életet. Ő fedezte fel a beregszászi születésű Tamás Mihályt, nagyra értékelte a munkácsi Sáfáry László és a bátyúi Simon Menyhért költészetét, a nagyszőlősi Neufeld Béla írásait. Szoros baráti kapcsolatban állt a lapszerkesztő-pedagógus Czabán Samuval és vejével, Ilku Pállal, akinek Lendület című regényét a Korunkban (1937) ismertette. Többször járt Kárpátalján. 1927-31-ben „futárszolgálatot teljesített a Tisza és Prága között”. 1931-ben a csendőrök Huszton és a szlovákiai Kosuton rálőttek a tüntető munkásokra. Fábry és a baloldali értelmiség tiltakozó megmozdulásokat szervezett a csendőrterror ellen. Az Út szerkesztőjeként 1931. augusztus 20-án Munkácson, 21-én Beregszászon, 22-én Ungváron, 23-án Nagyszőlősön vett részt tiltakozó nagygyűléseken.  1932-ben a Nemzetközi Munkássegély megbízásából Ludwig Renn-nel bejárta Kárpátalját, az éhező verhovinai falvakat. Útjáról riportkönyvben számolt be. Az éhség legendája Kárpátaljai riport című kis riportkönyvét a kinyomtatás után, még a forgalomba kerülés előtt elkobozták. Az Út 1932. évi 3. száma A Verhovina éhezik. Fábry Zoltán beszámolója a Nemzetközi Munkássegély kárpátaljai expedíciójáról címmel csupán részleteket közölt az írásból. A riport teljes terjedelmében csak 1945 után jelenhetett meg Összegyűjtött írásainak harmadik kötetében. 1935-ben a „világot kémlelő stószi mester” Beregszászban, a BIME (Beregszászi Irodalmi és Műpártoló Egyesület) rendezvényén A kultúra védelmében címmel tartott előadást.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– A vashámor első említése, a vasgyártás új szakaszába lépett (1344)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7005e-2edf”][vc_column_text]LÉGY RUGALMAS!

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben.”(Jakab 5:11)

Híres expedíciójukon a két amerikai felfedező, Lewis és Clark hihetetlen nehézségekkel találkoztak. Amikor elérték a Missouri folyót, úgy gondolták, hogy a nehezén már túl vannak – aztán meglátták a Sziklás-hegységet! Nem haladhattak a könnyebb úton a folyás irányába, szembe kellett nézniük a legnagyobb kihívással: meghátrálnak, vagy mászni kezdenek! Visszatekintve felismerték, hogy a Sziklás-hegység meghódítása adta meg nekik azt az önbizalmat, amire útjuk további részében szükségük volt. Scot Peck a The Road Less Travelled [A járatlan út] című könyv szerzője írta: „A problémákkal való találkozás és azok megoldása eredményezi értelmi és lelki növekedésünket. A bölcs emberek megtanulják, hogy ne riadjanak meg a fájdalmaktól és problémáktól, hanem fogadják őket üdvözlettel.” Szociológusok, akik a rugalmasságot – a talpra állás képességét – tanulmányozzák, azt mondják, hogy az emberek kétféle módon kezelik a megrázkódtatásokat. Vagy félelmükben feladják, vagy növekednek azáltal, hogy kifejlesztik magukban a problémakezelési képességet. Mi különbözteti meg a két csoportot? A rugalmas emberek nem áldozatként viselkednek, hanem: 1) felvállalják a felelősséget életükért; 2) nem mondanak le értékrendjükről; 3) tekintetüket újra a célra összpontosítják. Nola Evans mondja: „A kihívás egy sárkány, mely ajándékot tart a szájában. Szelídítsd meg a sárkányt, és tiéd az ajándék!” Feladni mindig könnyebb, mint kitartani. Csakhogy a feladás egy olyan mintát eredményez, amit később nehéz megtörni, amit aztán egész életedben bánni fogsz. Tehát, ha azon gondolkodsz: „Ez a kapcsolat nagyon keserves, ki akarok szállni”, vagy: „Ez a munkahely nem olyan, mint amilyenre számítottam, inkább felmondok”, ne feledd, rugalmasságot úgy lehet kifejleszteni, ha hűségesek maradunk olyan helyzetekben, amelyeket nem kedvelünk, és amelyeken nem tudunk változtatni. Ezért írja a Biblia azt, hogy „boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat” (Jakab 5:11 Károli).

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]