2015. március 1., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Albin – 1. latin eredetű; jelentése: fehér;
2. germán eredetű; jelentése: nemes barát.

Dávid – héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Aludni igenis annyi, mint meghalni egy kicsit, nem is egy kicsit, hanem nagyon, annyi, mint eltávozni az életből, mely végeredményben nem egyéb az öntudatnál, annyi, mint meghalni tökéletesen, rövid időre. Épp ezért az az ember, aki alszik, leszerel, akaratát – az éles, ártó hegyével – befelé fordítja, s oly közönnyel viseltetik irányunkban, mint aki már réges-rég föloszlásnak indult.”

Kosztolányi Dezső

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-932efc-344b”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Halász Ferenc, Fischer (Beregszász, 1849. március 1. – Bp., 1910. július 2.) Tanfelügyelő, lapszerkesztő, pedagógus. Szegény családból származott, ezért tanulmányait többször félbe kellett szakítania. Iskoláit Szatmáron és Ungváron végezte. 1867-ben a szatmári tanítóképzőben tanítói oklevelet szerzett. Majtényra nevezték ki, de a község nem fogadta el, mert nem akart megválni a korábbi segédtanítótól. Ezért egy ideig Munkácson élt rokonainál, majd Erdőbaktán lett Gottesman Adolf nagybirtokos gyerekeinek a nevelője.

1869-ben az ung-beregi királyi tanfelügyelő mellé került írnoknak. Magánúton elvégezte a kassai jogakadémiát is.

1872-től belső munkatársa, 1876-ban segédszerkesztője volt az Ungnak.

1876-ban nevezték ki Bereg megye királyi tanfelügyelőjévé.  Az ő kezdeményezésére alakult meg a Beregmegyei Általános Tanítóegyesület és annak lapja, a Beregmegyei Tanügy; a Beregvármegyei Magyar Közművelődési Egyesület (amelynek igazgatója is volt), a beregszászi és a szolyvai Kisdedóvó Egyesület, a Munkácsi Nőegyesület, valamint a Felső-Tisza-vidéki Házi Ipart Terjesztő Egyesület. Az ő nevéhez fűződik a beregszászi állami polgári fiú-és leányiskola és a munkácsi polgári iskola megszervezése. Sokat fáradozott a hegyvidéki területeken nemzetiségi állami iskolák létrehozásán is.

1888-ban Heves megyébe helyezték át. 1895-től a vallás-és közoktatásügyi minisztériumban az állami népoktatási alosztály vezetője lett, szorgalmazta az állami népiskolák felállítását.

Beregszász városa sokáig nagy tisztelettel emlékezett rá, a tanítóárvák javára létesített alapítványt Halász Ferenc Alapnak nevezték el.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Budapesten megindult az autóbusz közlekedés a Városliget és a Kiskörút között (1915)

Tőkés Anna (1903) ösztönös színésznő volt, aki először csak érezte szerepeit, majd tudatossá csiszolta az alak történeti és lélektani hátterét. A színpadon és az életben is királynői jelenség volt.

Megkezdődnek a rendszeres TV adások (1958)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-72efc-344b”][vc_column_text]MUTASD KI SZERETETEDET!

„Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben.” (2János 1:6 katolikus)

Mivel Isten természetének lényege a szeretet, akkor hasonlítsunk hozzá legjobban, ha mi is szeretjük embertársainkat. Pál azt írja: „ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból” (1Korinthus 13:3). Márpedig a szeretet nem lehet megtanulni és gyakorolni elszigeteltségben. Emberek között kell lenni hozzá – bosszantó, gyarló, követelődző és frusztrált emberek között. Néha úgy viselkedünk, mintha a kapcsolatokat valahogy bele kellene szorítanunk időbeosztásunkba. Azt szoktuk mondani, hogy időt szánunk vagy időt szakítunk másokra. Jézus két rövid mondatban összegezte, mi a legfontosabb: „Szeresd az Urat, a te Istenedet” és „Szeresd felebarátodat” (ld. Máté 22:37-40). Az életben nem a dolgok, hanem a kapcsolatok számítanak igazán. Akkor miért engedjük folyton, hogy a kapcsolataink szenvedjenek kárt? Mert amikor az életünk túlterheltté válik, kapcsolatainkból kezdünk először elvenni; kevesebb időt, energiát és figyelmet fordítunk az emberekre, mint amennyit egy kapcsolat igényelne. Annyira leköt minket, hogy pénzt keressünk, kifizessük számláinkat és elérjük céljainkat, mintha ezek a dolgok lennének életünk értelme. Pedig nem azok! Az élet lényege, hogy megtanuljunk szeretni – Istent és embereket. Ha az életből kivonjuk a szeretet, mindig nullát kapunk eredményül! Teréz anya mondta: „Nem az számít, mit teszel, hanem, hogy mennyi szeretettel teszed.” A szeretet a titka annak, hogy nagyszerű örökséget hagyjunk hátra. Életünk utolsó perceiben mind felismerjük, hogy az élet valójában a kapcsolatokról szól. Az a bölcsesség, ha ezt az igazságot mihamarabb megtanuljuk. Ne várj addig, amíg már túl késő rájönni!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]