2016. december 2., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Melinda – D’Ussieux francia író névalkotása.

Vivien – a Viviána angol változata.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni.”

Mikszáth Kálmán

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93c335-8b4f”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Darmay Viktor, Vicmándi Győző (Őrdarma, 1850. december 2. – Kozma, 1878. március

28.). Költő. Ung megyei kisnemesi családból származott. Tanulmányait Eperjesen,

Kassán, majd Pécsett folytatta. Jogot tanult. Atyai jóbarátjának, Szemere Miklósnak, a szabadságharcban részt vevő költőnek, Kossuth rendíthetetlen hívének hatására fordult érdeklődése az irodalom felé. Versei 17 éves korától jelentek meg különböző lapokban. A Communeről című versciklusában a párizsi kommünt éltette. 1875 áprilisától augusztusáig a Garabonciás Diák szerkesztője. Fiatalon, 28 éves korában halt meg. Tiszteletére a Gyöngyösi Irodalmi Társaság 1912. június 3-án az őrdarmai általános iskola falán emléktáblát helyezett el.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Bécsben kiadják a Magyar Kurír című újságot (1786).

Megkezdte adását a 120kW-os lakihegyi nagyadó (1933). A torony sokáig Európa legmagasabb építménye volt, építésekor a világ legmagasabb antennatornya.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7c335-8b4f”][vc_column_text]NE LÉGY KRITIKUS! (2)

„Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól…” (1Péter 3:10)

Isten kezelésbe vette Mózest, amikor hibát követett el. Az egyik vétke miatt nem is mehetett be az Ígéret földjére. Azt azonban Isten nem engedte, hogy más is bírálja Mózest – nem tehette ezt még nővére, Mirjám sem. Mit tanulhatunk meg ebből? 1) Mind hajlamosak vagyunk az ítélkező lelkületre. Mirjámnak nagyszerű tulajdonságai voltak. Ő mentette meg Mózest kisgyermek korában, és ő írt dicsőítő éneket, amivel Izráel a Vörös-tengeren való átkelést ünnepelte. De kritikus hozzáállásáért nagy árat fizetett – leprás lett. 2) A neheztelés kritikát szül. „Egyszer Mirjám ás Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett” (4Mózes 12:1). De valóban ez volt az igazi probléma? Nem. „Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is?” (2.cvers). Mózes felesége csak figyelemelterelés volt, az igazi kérdés Mózes sikere volt. Panaszkodásuk oka az volt: „Miért neki jár minden figyelem” 3) Ha bármikor sikert érsz el, kritizálni fognak. A Biblia azt mondja: „Mózes pedig alázatos volt” (3. vers), de még ő sem tudta megúszni a fájdalmat, amit önjelölt kritikusai okoztak. Ez veled sincs másként, amíg élsz, mindig lesz valaki, aki hibát fog találni abban, amit teszel. Söpörd le magadról és menj tovább! 4) Ha kritizáltál, bánd meg! Amikor Áron elismerte: „esztelenül vétkeztünk”, Isten megkegyelmezett Mirjámnak, és meggyógyította. A legtöbben a kritizálást gyengeségnek fogjuk fel, Isten szemében azonban kifejezetten bűn. A bűnre pedig egyetlen megoldás van: meg kell bánni és többé nem elkövetni.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]