2016. február 12., péntek

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Lívia – latin eredetű; Jelentése: ólomszínű, kékes.

Lídia – görög eredetű; Jelentése: az ókori Lídiából való nő.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.”

Paolo Coelho

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93974b-d6c5″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Anonymus, P. mester (XI. sz. vége – XII. sz. eleje).

Az első ránk maradt történeti mű, A magyarok cselekedeteiről (Gesta Hungarorum) szerzője. Egyes kutatók szerint a Felső-Tisza-vidékről származott, és szoros kapcsolat fűzte az itt birtokos Abákhoz. Anonymus részletesen bemutatta munkájában a honfoglalás kori Munkács, Ungvár és Borzsova vidékét.  Magyarázata szerint a magyarokat Ung váráról nevezik a külföldiek „hungváriaknak”. Ő nevezte el a Laborc folyóról az ezen a területen sohasem élt Laborc vezért. Munkács nevének eredetét is a mondai hagyományok alapján magyarázta. Szerinte azért nevezték el Munkácsnak a várost, mert a magyarok nagy „munkával” érkeztek meg erre a földre.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Megnyitja kapuit a Budapest Sportcsarnok, mely a sportrendezvények mellett politikai gyűléseknek is otthont adott. (1982).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7974b-d6c5″][vc_column_text]HOGYAN VIHETÜNK VÉGHEZ NAGY DOLGOKAT? (1)

„Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam…” (Nehémiás 1:4)

Minden ellene szóló esély ellenére, és engesztelhetetlen ellenségekkel szembenézve is, Nehémiás újjáépítette Jeruzsálem városfalait mindössze ötvenkét nap alatt. Ez hihetetlen teljesítmény! Pedig nem is építész volt, hanem pohárnok Artahsasztá király, egy pogány uralkodó udvarában. Robert Goddard mondja: „Nehéz megmondani, mi lehetetlen, mert ami tegnap csak álom volt, ma remény, holnap pedig valóség.” Ezért mielőtt azt mondanád valamire, hogy lehetetlen megvalósítani, vagy azt, hogy nincs megfelelő képzettséged hozzá, figyeld meg Nehémiás történetét! Most mi is ezt fogjuk tenni a következő néhány napban. Az első lecke ez: meg kell találnod, mi az a szükség, mely tettekre indít. „Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el. Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt…” (Nehémiás 1:3-4). Miért böjtölt és imádkozott Nehémiás? Ezt kérte: „Adj sikert szolgádnak…” (Nehémiás 1:11). Amikor olyan szükséget látsz, ami könnyekre fakaszt, és ami miatt kitör belőled, hogy:”Itt valamit tenni kell!”, akkor nagy a valószínűsége, hogy Isten téged hív arra, hogy tegyél valamit. Lehet, hogy vezető személy vagy, mint Nehémiás volt, vagy csak átlagember, mint azok, akik segítettek neki. Akár így, akár úgy, ha Isten megindítja szívedet egy szükség láttán, akkor arra hív, hogy cselekedj. Ha kész vagy igent mondani, ő rendelkezésedre bocsátja a mennyei forrásokat. Amikor szíved azt mondja: „Én erre születtem”, akkor bizonyára megtaláltad életed célját.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]