2016. február 2., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Aida – Verdi Aida című operája nyomán.

Karolina – a Karola továbbképzése.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Férj és feleség viszonya sohasem változhatik meg. Ha a szerelem idővel le is higgad, az érzelmek értékesebb fajává alakul át, kölcsönös megbecsülésen és tiszteleten alapuló szeretet lesz belőle, amely mind a szerelemnél, mind pedig a konvencionális társadalmi formáknál többet jelent.”

Berky Imre

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-939846-c8c4″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJA

Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagyavatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból” (Tápiószentmárton; Gulyás É. 1985: 835). Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak az egész nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is. A Szeged vidékiek a szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek (Bálint S. 1980b: 246).

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.

Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Mura-vidéken úgy tartották

Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,

Nem tart sokáig a tél.

(Penavin 1988: 45).

{7-121.} A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték (Lábadi 1988a: 295). Közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.

Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”

Magyar Néprajz VII.

 

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Lánczos Kornél (1893) hosszú ideig Einstein tanársegéde volt, aki arra kérte a ragyogó matematikust, hogy legyen segítségére: tisztázza, vajon a gravitációs mezőt leíró elméletei magukba foglalják-e a testek mozgástörvényeit. Lánczos segített, de nem ő kapta a Nobel-díjat.

A Pesti Torna Egylet szabályzata kimondja, hogy „sarkantyúval tornázni egyáltalán tilos” (1867).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-79846-c8c4″][vc_column_text]JELENTŐSÉGTELJESSÉGRE VÁGYSZ? (1)

„…enyém vagy!…” (Ézsaiás 43:1)

Emlékszel Dean Martin slágerére: „You’re Nobody till Somebody Loves You” [Amíg nem szeret valaki, senki sem vagy]? Ez a dalszöveg legmélyebb aggodalmunkra mutat rá. Azt akarjuk, hogy életünk számítson, hogy jelentősége legyen. Legmélyebb félelmünk, hogy úgy éljük le életünket, hogy senki sem veszi észre, ha megérkezünk, majd eltávozunk belőle. Küszködünk, hogy továbbtanulhassunk, hogy jó anyagi helyzetet biztosítsunk magunknak, hogy elégedettek lehessünk a külsőnkkel. Ezért esik rosszul, ha egy barátunk elfelejt felhívni, egy tanár elfelejti a nevünket, vagy egy munkatársunké lesz a dicsőség azért a munkáért, amit mi végeztünk el. Figyelemre vágyunk, beszélgetéseinkben nagy nevekre hivatkozunk, fényes, feltűnő dísztárcsákat teszünk az autónkra. A divatdiktátorok azt mondják nekünk: „Akkor leszel valaki, ha a mi márkánkat viseled.” Ezért képesek vagyunk fele fizetésünket elkölteni egy új farmerra. De aztán – ó, mily szörnyűség – a szűk kimegy a divatból, és a totyakos lesz a trendi, a koptatott helyett a fekete a menő, mi pedig a tegnapi divatot hordva idejétmúltnak érezzük magunkat. Egyszerűen megfogalmazva: külsőségekkel nem lehet jelentőségteljességet szerezni. Ez belső munka. A jelentőség tudatnak olyan valakihez kell kötődnie, akiben megbízunk, akiről tudjuk, hogy sosem fog változni, aki tudja rólunk a legrosszabbat is, mégis mindig hiszi a legjobbat. Ilyen személy pedig csak egyetlen létezik: Isten. Ezért olvasd csak, mit mond: „…így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:1-4)

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-29846-c8c4″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.
Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]