2016. szeptember 27., kedd

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Adalbert – germán eredetű; jelentése: nemes fény; fénylő nemesség.

Döme – a Dömötör rövidült formájának kicsinyítőképzős származéka.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az egész élet összefügg. Semmi olyan nem történik, aminek ne volna értelme.”

Pat Conroy

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-937e23-075e”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Roskovics Ignác (Szalók, 1854. szeptember 28. – Bp., 1915. november 29.) Festőművész, „Kárpátalja Tiepolója”. Zemplén megyében született görög katolikus papcsaládban. A gimnázium két osztályát Ungváron végezte, de súlyosan megbetegedett, tífuszt kapott, és hallása meggyengült. Egy ideig otthon tanulgatott és rajzolgatott apja irányítása mellett. Később Bilkére került Vidra Ferdinánd festőművész keze alá. Innen került a budapesti mintarajziskolába, majd Münchenbe és Rómába, ahol az egyházi művészetet tanulmányozta.

1885-ben a Pici piros alma című képéért a Képzőművészeti Társulat nagydíjhát nyerte el. 1900-ban kis állami aranyéremmel jutalmazták. Derűs hangulatú életképeket és vallásos kompozíciókat festett realista stílusban. Ismertebb képei: Kóstolja meg, édes; Hátha innánk; Acél, kova, tapló; Nepomuki Szent János. 1888-ban festette a szinnai templom freskóit. Falképei vannak a radnai, a józsefvárosi, a kecskeméti és az eperjesi templomban. Ő festette az Ugocsa megyei Veresmart község görög katolikus templomának falképeit is. Illusztrációkat készített Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című kiadvány Ung vármegyét és a ruténeket bemutató fejezeteihez.

1918-ban képeiből a Műcsarnok hagyatéki kiállítást rendezett. Cikkei jelentek meg a Magyar Szemlében és a Vasárnapi Újságban.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          Megnyílik a Budapesti Operaház, Ybl Miklós alkotása (1884)

–          Kisfaludy Sándor (1772) költő születése

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-77e23-075e”][vc_column_text]MIRE HÍVOTT ISTEN?
„A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett…” (Apostolok cselekedetei 10:38)
A kereszten bebizonyosodott, milyen értékes vagy Isten szemében. A Biblia azt mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32). Figyeld meg, azt írja: „mindent.” Krisztusban mind egyenértékűek vagyunk. De ha a hivatásodról van szó, akkor az értékedet az határozza meg, hogy milyen problémát tudsz megoldani. Ezért nagyobb a fizetése egy kardiológusnak, mint egy gyorséttermi alkalmazottnak. Jézus nagy problémamegoldó volt. Az emberek lelkileg éhesek voltak, ezért azt mondta: „én vagyok az élet kenyere…” (János 6:35). Betegek voltak, ezért Jézus „szertejárt… és meggyógyított mindenkit” (ApCsel 10:38). Tudta, mivel rendelkezik, felismerte, mire van szüksége az embereknek, és megadta azt nekik. Te mit tudsz felajánlani? Mivel próbálkoznál meg, ha tudnád, hogy biztosan nem vallasz kudarcot? Nem véletlenül vagy ezen a földön. Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” (Jeremiás 1:5). Minden, amit Isten teremt, betölt valamilyen szükséget, megoldás valamilyen problémára. Te mire kaptál elhívást, mihez kaptál tehetséget? Abban fogod megtalálni legnagyobb örömödet! Amivel hozzájárulhatsz mások javához, azt tekintsd Istentől rád bízott feladatnak! Pál sátrakat készített, hogy az abból szerzett bevételből támogathassa missziós munkáját. A te munkád is támogathatja a szolgálatodat. Akár teljes idejű missziómunkásként dolgozol, akár csak időnként vállalsz részt a szolgálatból, ne úgy érj életed végére, hogy nem fedezted fel, és nem töltötted be azt, amire Isten elhívott!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-27e23-075e” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Páli Szent Vince áldozópap

Vince Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földművesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.

Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt, hogy állítólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett.

1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a ‘Szeretet leányai’ (Irgalmas Nővérek) társulatát.

Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Derűs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójának.

Példája:

Derüsen és lankadatlanul végezd minden munkádat!

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]