2017. április 17., hétfő, húsvét második napja

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Rudolf – német eredetű; jelentése: dicső farkas.

Rezső – magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.”

Juhász Gyula

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93534d-f40c”][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM

Húsvéthétfő

A víz tisztító erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt.

A locsolás jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe és a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, a bürökből zöldet, a lencse levéből kéket.

A tojásdíszítés, tojáshímzés módja a viaszolás és a karcolás. Az írószerszám üveg, bádog- vagy cserépedény, amihez tollcsévét erősítenek. Ebből engedik a meleg, folyékony viaszt a tojásra. A tojás festése során a viasszal megrajzolt mintákat a festék nem fogja meg. Végül a viaszt letörlik, majd zsíros ruhával, szalonnahéjjal átdörgölik a tojást, hogy fényes legyen. A díszítés másik módja a karcolás. Ilyenkor a megfestett tojásra karcolják a díszítményt. A díszítőmotívumok lehetnek kerámia- és hímzésminta utánzatai, geometrikus díszek, sőt életképek, feliratok is.

Vannak egyszerűbb díszítési módok, például a festett tojásra sósavval rajzolnak mintát, vagy levelet kötnek a tojásra, ezután főzik meg a hagymahéjban, és a levél erezete adja a mintát. Ügyes kovácsmesterek ún. patkolt tojást is készítenek lágy fémdíszekkel. Ma már kereskedelmi forgalomban kapható színezőkkel és matricákkal díszítik a tojásokat.

Az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete újabb keletű hagyomány, feltehetően német nyelvterületről terjedt el a városi polgárság, majd a falusi lakosság körében. Mindenesetre a szapora nyúl – a tojás mellett – ugyancsak a termékenységet szimbolizálja. A kereskedelem, az édesipar és a propaganda hatására ma már országszerte elterjedt a gyermekek húsvéti megajándékozása. Fészekbe „tojik” a nyuszi piros tojást, tojáscukrot, csokoládé nyuszikat. A fészket a gyerekek csinálják friss tavaszi fűből.

Húsvétvasárnap és -hétfőn már ismét lehetett táncolni, bálokat rendezni.

Magyar Néprajz VII.

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–          I. Ferenc József szentesítette az egységes, tízes felosztású mértékrendszert (1874)

–          Többszöri átépítés után a Millenniumi ünnepségekre elkészült és birtokba vehették a pestiek a Duna-parti sétányt (1896)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7534d-f40c”][vc_column_text]FELVÁLLALNI A NYILVÁNOSSÁG ELŐTT

„A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba.” (Róma 6:4)

A házasságkötéskor a vőlegény és a menyasszony gyűrűt húznak egymás ujjára. Lehetnének házasok gyűrű nélkül is? Persze, de a gyűrűk jelzik, hogy kizárólag egymáshoz tartoznak. Furcsának tartanánk, ha egy férj sosem vállalná a feleségét a nyilvánosság előtt. Ha azt mondaná: „szívesen vacsorázok veled, de csakis itthon.” Ez sértés lenne! Ahogyan a jegygyűrű azt jelképezi, hogy valaki a házasság elkötelezett szövetségében él, a keresztség annak nyilvános megvallása, hogy hiszel Jézus halálában, eltemettetésében és feltámadásában, és bízol benne, mint Megváltódban. „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róma 6:4–8). A keresztség nemcsak mások felé nyilvánítja ki, hogy elkötelezted magad Krisztus mellett, hanem számodra is állandó emlékeztető. Ha kísértést érzel, hogy visszatérj régi életmódodhoz, azt mondja: „Többé már nem az az ember vagy, hanem új teremtés Krisztusban, új értékrenddel, új hozzáállással, új tettekkel, új rendeltetéssel.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]