2017. július 6., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Csaba – török-magyar eredetű; jelentése: pásztor, kóborló.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

Wass Albert

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-935b9f-fbb2″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Neufeld Béla (Nagyszőlős, 1894. július 6. – Budapest, 1962. október 18.) orvos, szociológiai író. 1902-ben Pozsonyban jogi, majd 1926-ban Prágában  orvosi diplomát szerzett. Egyetemistaként tagja volt a Galilei-körnek. Munkatársa volt a Jászi Oszkár szerkesztésében megjelenő Huszadik Század című társadalomtudományi folyóiratnak, majd később a kolozsvári Korunknak, a Magyar Napnak és a Társadalmi Szemlének. Cikkei jelentek meg a Munkás Újságban, a pozsonyi Az Út és Új Szó c. lapokban.  1935-ben belépett a csehszlovákiai kommunista pártba. A társadalmi kérdésekről kezdetben orvosként írt (A társadalmi realitás és a neurózisok; Pszichoanalízis és marxizmus), később szociológiai  problémák foglalkoztatták (Tudomány és társadalom; A tanító; Pálya és hivatás). Érdekelte szűkebb hazájának szociális helyzete. Előadásaiban és írásaiban Fábry Zoltánnal együtt hirdette, hogy a fasizmus ellentmond a haladásnak.

Szülővárosában, Nagyszőlősön a „szegények orvosaként” ismerték.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Szentiványi Lajos (1909) Kossuth-díjas festő születése.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-75b9f-fbb2″][vc_column_text]VÁLASZD KRISZTUST!

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” (János 3:36)

Nem számít, hányszor döntöttél rosszul a múltban, egyetlen jó döntéssel tiéd lehet a megváltás: ha úgy döntesz, hogy átadod életedet Krisztusnak, és őt követed. Max Lucado így ír erről: „Gondolkodtál már valaha azon, hogy miért volt két kereszt Krisztus keresztje mellett? Vagy miért Jézus volt középen? A másik két kereszt Isten egyik legnagyobb ajándékát jelképezi: a választás szabadságát. A két latorban sok közös volt: mindkettőt ugyanaz a rendszer ítélte el, mindkettőt ugyanolyan halálnemre ítélték, ugyanaz a tömeg vette körül őket, és egyformán közel voltak ugyanahhoz a Krisztushoz. Sőt, mindketten gúnyolódva kezdték, mindketten gonosz dolgokat mondtak Jézusnak. De aztán az egyikükben valami megváltozott. Ő azt mondta: »Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba« (Lukács 23:42). Jézus pedig így felelt neki: »Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban« (Lukács 23:43). Örülünk annak, hogy ez a lator megváltozhatott, de nem szabad elfeledkeznünk arról, aki nem. Vannak idők, amikor Isten vihart küld, hogy megrémítsen. Van, amikor áldásokat küld, hogy azzal vonzzon magához. De vannak idők, amikor Isten semmit nem küld, csak a csendet, mivel tiszteletben tartja szabad akaratunkat, hogy mi döntünk arról, hol töltjük az örökkévalóságot. Sosem volt nagyobb kiváltságunk ennél a döntési szabadságnál. Gondolj a megtérő latorra! Bár keveset tudunk róla, ezt tudjuk: sok rossz döntése ellenére a végén megváltást nyert egyetlen jó döntés nyomán. Mert Krisztust választotta!” Ezt a döntést te is meghozhatod. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-25b9f-fbb2″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Goretti Szent Mária szűz és vértanú

Szegény parasztcsaládban született 1890-ben, Rómától délre, Corinaldóban (Ancona tartomány). Apjuk korán meghalt maláriában. Nettunó közelében, Ferriere di Conca-ban édesanyjának Máriával együtt kellett ellátnia a földet és a háztartást. Amíg a nagyobbak a földön dolgoztak, Mária a kisebbeket gondozta és főzött. Volt egy bérlőtársuk is a szomszédban, egy özvegyember és fia, Alessandro, nekik is Mária főzött. A fiúnak tetszett Mária, szeretett volna vele szórakozni, azonban közeledése eredménytelen volt. A kislány többre becsülte a tisztaság erényét.

Mária mélyen vallásos életet élt, rendszeresen imádkozta a szentolvasót, tizenkét évesen volt elsőáldozó. Alig győzte a vasárnapot kivárni, hogy újra áldozhasson. Mindig engedelmes volt, ha megszidták, nem mentegetődzött, nem duzzogott. Minden apróságnak örült, mindenért hálás volt. Szerény volt, sohasem hazudott. A fiú zaklatását nem merte elmondani édesanyjának, hogy ne terhelje, meg aztán a fiú meg is fenyegette, megöli, ha el meri árulni őt. Inkább még többet imádkozott az Égi Anyához erőért.

Így érkezett el 1902. július 5-e, ez a végzetes szombat, amikor Mária megint egyedül maradt Alessandróval. A fiú a szobájába akarta csalogatni a leányt, amikor azonban megint sikertelen maradt csábítása, erőszakkal cipelte be. A kislány szüzessége védelmében keményen ellenállt, kiabált, védekezett. A felbőszült fiú ekkor felkapott egy kést, és 18 szúrással, vágással sebesítette meg a szerencsétlen gyermeket.

Az elősiető szomszédok segítségével kórházba került Mária, kétórás műtéttel próbálták megmenteni, hasztalan. Másnapra meghalt. Halála előtt megbocsátott gyilkosának, mint Jézus is megbocsátott a bűnbánó latornak, és megáldozott.

A fiút 30 évi kényszermunkára ítélték. Pár év után Goretti Mária megjelent neki, ettől kezdve a gyilkos megváltozott, megtért. Szabadulása után Mária édesanyjától is bocsánatot kért, együtt áldoztak az éjféli misén.

Goretti Máriát 1947-ben boldoggá, majd 1950. június 24-én szentté avatták. A hatalmas tömeg miatt először történt, hogy a Szent Péter téren kellett az ünnepséget megtartani. Az eseményeken jelen volt a kislány édesanyja is, gyilkosa is, ami szintén egyedülálló volt az egyháztörténelemben.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]