2018. december 30., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Dávid – héber eredetű; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítő.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.”

Tony Robbins

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93619a-65b4″][vc_column_text]MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Kolozsváron megjelenik a Zsolták Könyvének teljes magyar fordítása Zsoltár címen Heltai Gábor tollából (1560).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7619a-65b4″][vc_column_text]A NYITOTT AJTÓ ELV

„Mert megértettük: Isten oda hívott minket.” (Apostolok cselekedetei 16:10)

A Bibliában azt olvassuk, hogy Pál és Szilász „azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba. Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre! A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16:6-10). Istennél a „nyitott ajtó elv” működik. Ha kinyit egy ajtót, azon be kell lépnünk. De figyeld meg, hogy amikor Isten nem engedte Pálnak, hogy Kis-Ázsia városaiba menjen, akkor ő nem ácsorgott ott azt kérdezve: „De miért, Uram?” – hanem továbbindult. Pál számára nem volt nagy ügy, hogy megpróbált valamit, és az nem működött. Hitte, hogy az ő ajándéka Istennek a készséges szíve és a mozgathatósága, és Isten ajándéka az ő számára, hogy mindig oda fogja vezetni, ahol lennie kell. Ha Isten megakadályoz valamit, az legalább annyira isteni vezetés, mint amikor megenged valamit. Minden ajtó, ami zárva marad, minden lehetőség, amihez nem jutsz hozzá, minden alkalom, amikor hiába vársz egy hívást, éppen annyira Isten vezetése, mint az, ha valami sikerül. Ezért ha felismered, hogy nem maradhatsz ott, ahol most vagy, az kiindulási pont lehet ahhoz, ahová Isten vezetni akarja az életedet. Az ilyen vezetés pedig gyakran azzal kezdődik, hogy valami kavargó nyugtalanságot érzel a lelkedben.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2619a-65b4″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]A Szent Család ünnepe

Keresztény értékek a családban (Lk 2,22-40)
a) Minden vallásban, társadalomban találhatók olyan szertartások, amelyek a gyermek születéséhez kapcsolódnak. Ez alól Izrael sem volt kivétel. Bár Lukács a gyermekségtörténet elbeszélésében összekapcsol két szertartást, amelyek a gyermek születésével voltak összefüggésben, és csak a tisztulásról beszél (22.v.), az elsőszülött bemutatása, vagy megszentelésének szertartása és az anya tisztulása két különböző szertartás volt. Az evangélista nem egyszerűen leírja a választott népénél található szertartásokat, amelyek a gyermek születéséhez kapcsolódtak, hanem Jézus messiási mivoltát és célját is hirdetni akarja. Mária és József tettében, Simeon énekében, és Anna tanúságtételében Lukács célja világosan megvalósult.
b) Általában nem volt előírás, hogy a gyermeket elvigyék a templomba, azonban Lukács céljának nagyon megfelelt Mária és József cselekedete, mert a kis Jézus bemutatása és Istennek szentelése így Sámuel prófétára emlékeztetett, akit ugyancsak Istennek ajánlottak szülei. Mind a két gyermek az Úr szolgálatában is maradt. (1Sámuel 1,11, vö.22-28) Lukács nem említi meg a gyermek kiváltásának árát Isten szolgálatából, de bemutatja a 12 éves Jézust a templomban, amikor Atyjának dolgai foglalják le. Lukács szándéka tehát világos, ha ez burkoltan jut is kifejezésre. Jézust úgy mutatja be, aki az Atyához tartozik, és mindig őt szolgálja. Lukács Malachiás jövendölésére is gondolhatott, amikor beszámol a kis Jézus templomba való bemutatásáról. „Csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek.”(Mal 3,1) Dániel könyve pedig arról jövendöl, hogy a Messiás 70 évhét múlva (490 év) lesz az Úrnak szentelve a templomban. (Dán 9,21-24) Simeon személyében Izajás jövendölése teljesül. Őt Lukács úgy mutatja be, mint aki várja Izrael vigasztalását, azt a vigasztalást, amelyet Izajás szerint ( Iz 40,1; 49,13;51,12) a Messiás fog hozni népének. Most Simeon úgy fogadja a kis Jézust, mint népének vigaszát. A Szentlélek kiáradásáról is háromszor emlékezik meg, amely ugyancsak a messiási idők kísérője a próféták szerint. (Joel 3). Simeon éneke hitéről tanúskodik, aki hirdeti Isten üdvözítő tetteit. Anna prófétaasszony ugyancsak azt hirdeti, hogy Jézusban eljött Izrael népének vigasztalója.
c) A Szent Család otthonában jelen vannak a választott nép vallási törvényei. Bár tudják, Gyermekük a Messiás, akit a nép vágyakozó szívvel várt, ezeket a vallási előírásokat nem akarják megszegni. Különösen tanulságos, hogy a kis Jézust bemutatják Istennek és neki szentelik. A keresztény szülő tudja, hogy megszületett gyermekük Isten ajándéka. Csak úgy tekintik sajátjuknak, hogy tudják, Istennek köszönhetik. Isten úgy bízza a szülőkre gyermeküket, hogy emlékezteti őket, gyermekük is meghívott az örök életre. Ennek a tudatnak kell alakítania nevelését, amely a kis gyermek számára elsősorban a vallásos családi környezet jelenlétét jelenti. A vasárnapok, az egyházi év nagy ünnepei, karácsony, húsvét, pünkösd, ünnepek a keresztény családban is. Nem hiányozhatnak a közös imádságok, a szentírás, elsősorban az evangéliumok rendszeres olvasása sem. A kis gyermek érzelmi élete, lassan alakuló értéktudata így hangolódik fokozatosan a vallásos életre. A szülők figyelnek arra is, hogy amikor már jelentkeznek a gyermekben az igények, hogy meg is értse, amit hittel gyakorol, akkor lehetőség szerint ezeknek az igényeknek is igyekeznek megfelelni. Mindezt annak tudatában teszik a szülők, hogy tudják: gyermekük igazi boldogsága akkor valósul meg, ha élete Isten irányítása mellett alakul, és az örök élet boldogságában ér célba.
Karácsony örömét megélni a család közösségében.
Karácsony öröme él szívünkben. „Fel nagy örömre …” énekeltük az ünnepen. Az öröm akkor teljes, ha megosztható, ha közös az öröm, ha együtt tapasztalhatjuk meg az örömöket.
A közös öröm közösséget formál. Isten közösségbe alkotta az embert. A legegyszerűbb, és mégis sokszor a legnehezebb közösség a család. Ezért áll előttünk karácsonykor példaképül a Szent Család.
A család közös utat jelent. Együtt haladunk akkor is, ha a családban ki-ki végzi a maga dolgát. A vér szerinti család a legszorosabb kötelék. Biztos védelem, biztonság, otthon.
Tágabb értelemben is beszélünk családról. Egy-egy közösség, amely bensőséges kapcsolatot ápol, amely közös úton jár.
Az egyházközség is ilyen család. közös az utunk, közös a feladatunk, felelősek vagyunk egymásért.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]