2018. június 19., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Gyárfás – görög-latin eredetű férfinév; jelentése: idős férfi.

Zóra – szláv eredetű női név; jelentése: hajnal.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

Van ideje a cselekvésnek, és van ideje a mozdulatlanságnak is. Néha a legnagyobb bátorságot, türelmet és bölcsességet akkor tanúsítod, ha nyugton maradsz – még akkor is, ha a kényszerítő vágyak és késztetések cselekvésre ösztönöznek.”

Dan Millman

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-930fb1-44ec”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Ferge József (Pazony, 1830. március 27. – Nagybereg, 1891. június 19.) református lelkész.  Szabolcs megyei nemesi családból származott, 1836-43-ban Sárospatakon tanult, majd több évig nevelősködött. 1849-ben Márokpapiban lett tanító. 1850-ben visszament Sárospatakra, ahol jogot és teológiát tanult. 1852. április 22-én Nagyberegre került akadémiai promócióra. 1855. május1-én letette a kápláni vizsgát és Beregen lett káplán. 1858-tól Kígyóson rendes lelkész. 1865-től lelkész apósa, Bereczky József mellett. Ennek halála után (1869) rendes lelkész, 1870-től tanácsbíró. Önéletrajza és feljegyzései a nagyberegi egyházról a Protestáns Egyház és Iskolai Lapban (1891. 30. sz.) jelentek meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Bánffy György drámai színész ezen a napon született 1927-ben.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-70fb1-44ec”][vc_column_text]MEGFELELŐ HOZZÁÁLLÁS

„Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.” (Filippi 2:5)

Hányan veszítik el naponta az állásukat a rossz hozzáállás miatt? Hányan maradnak le az előléptetésről a munkához és a munkatársaikhoz való viszonyulásuk miatt? Hány házasság megy tönkre? Lehetetlen kiszámolni. Pedig soha senkinek nem kellene elveszítenie az állását, nem kellene lemaradnia az előléptetésekről, nem kellene tönkretenni egy házasságot a rossz hozzáállás miatt. Miért? Mert az ember hozzáállása nem kőbe vésett, lehet rajta változtatni! Chuck Swindoll írja: „Számomra fontosabb a hozzáállás, mint a képzettség, fontosabb, mint a pénz, a körülmények, a kudarcok, a siker vagy mások véleménye, mások viselkedése. Fontosabb, mint a megjelenés, a tehetség vagy a szakértelem. A hozzáállás dönt egy vállalat… egy gyülekezet… egy család sorsáról. A rendkívüli ebben az, hogy minden nap magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat. Nem változtathatjuk meg a múltat… nem változtathatunk azon, hogy az emberek bizonyos módon viselkednek. Nem változtathatjuk meg az elkerülhetetlent. Az egyetlen dolog, ami kezünkben van, az a hozzáállásunk… Meg vagyok győződve arról, hogy az élet csak 10 százalékban szól arról, ami velünk történik, 90 százalékban arról, hogyan reagálunk ezekre a történésekre. Ez rád is igaz… Mi vagyunk a felelősek a saját hozzáállásunkért.” Pál azt írja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!” Ő mindig szeretettel, kegyelemmel és elfogadással közeledett az emberekhez, olyan szívvel, amely inkább szolgálni akart, mint hogy őt szolgálják. Tehát ha a hozzáállásod nem olyan jó, mint lehetne, akkor kezdd azzal, hogy így imádkozol: „Atyám, adj nekem krisztusi hozzáállást mindenki felé, akivel ma találkozom!”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-20fb1-44ec” title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szentháromság vasárnapja

A mai vasárnap keresztény hitünk legfontosabb titkát ünnepeljük, azt, hogy az egyetlen élő Istent három egylényegű személy alkotja: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ők hárman alkotják az egyetlen Istent, mert személyük oly szorosan összefonódott és olyannyira egyek, hogy csak egyetlen és nem három Istenről beszélhetünk. Ebben a háromságos Istenben a három személy annak ellenére, hogy egyforma, mégis különböző. A Szentháromságon belül a személyek egymástól erednek. Az Atya az ősforrás, aki magát mindenestől a Fiúnak ajándékozza létrehozva, megszülve őt. A Fiú pedig ezt a hatalmas szeretetet viszonozza azzal, hogy mindenestől visszaajándékozza magát az Atyának. S ez az adok-kapok viszony oly eleven és élő, hogy ebből származik a Szentlélek.

Szent Romuald apát

Ravenában született a 10. század közepe táján, a Honesti hercegi családból. Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt, amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie. Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult.

Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe.

Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.

Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca’ Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.

Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.

bacskaplebania.hu

 [/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]