2018. november 11., vasárnap

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Márton – latin eredetű; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad.”

Mihail Bulgakov

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a1f7-d9c4″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

MÁRTON NAPJA

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor. Baranyában azt tartják, hogy a Márton-napi idő a márciusi időt mutatja meg.

Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette abélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. Bősön zsírral, szalonnával, kolbásszal ajándékozták {7-209.} meg a pásztort, esetleg pénzt is adtak. Az Ipoly vidékén a pásztorok sorra járták a házakat, és a gazdáktól ajándékot kaptak. A Nyitra megyei Zsérén is a pásztorok hordták a mogyorófavesszőt, amiért a gazdától ajándékot kaptak.

A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van” (Tátrai Zs. gy. 1966). Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.

Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.

A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken igen gyakori a Márton név, ezért mint névnapot ma is ünneplik névnapköszöntőkkel.

Magyar Néprajz VII.

 EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Várady Gábor (Máramarossziget, 1820. november 11. – Máramarossziget, 1906. november 12.). Testőrtiszt, az 1848-49-es szabadságharc ezredese, politikus, lapszerkesztő. Középiskolai tanulmányait a máramarosszigeti líceumban, a jogot Eperjesen végezte. Tanulmányai befejezése után egy évig az apja mellett gyakornokoskodott, aki megyei főjegyző volt.  Itt Máramaros megye őt ajánlotta a magyar testőrségbe. 1840-ben lett testőr, itt ismerkedett meg Görgey Artúrral és Klapka Györggyel. 1841-43 között kéziratos lapot adott ki Remény címmel. 1848-ban kilépett a testőrségből, letette az ügyvédi vizsgát és Máramarosszigeten irodát nyitott. 1848-ban ő szervezte meg a szigeti nemzetőrséget, amelynek századosa lett. Amikor a magyar kormány elrendelte a honvédhadsereg felállítását, a megyei választmány a máramarosi honvédszázadok megszervezésével bízta meg, majd felkérték a szabolcsi szabadcsapat parancsnokává. Csapatával csatlakozott Katona Mihály erdélyi hadtestéhez, s átvette a büdfalvi és a dragomérfalvi előőrségi parancsnokságot. 1849 februárjában Rapaics alezredes megbízásából megalakította a máramarosi önkéntes nemzetőrségi zászlóaljat, amely utóbb a 105. honvédzászlóalj lett. A fegyverletétel után egy ideig otthon rejtőzködött, majd Württenbergbe menekült. Az 50-es évek végén kegyelmet kapott, hazatért és ügyvédi irodát nyitott. 1860-ban másodalispán lett. 1861-ben a técsői kerület választotta országgyűlési képviselőjévé. 31 évig képviselte a kerületet. A máramaros-ugocsai református egyház tiszteletbeli gondnoka, törvényhatósági és városi képviselő, a múzeumegylet elnöke, a máramarosi honvédegyesület és a máramarosszigeti líceum felügyelője volt. 1865-ben megalapította a Máramaros című politikai hetilapot, amelynek rövid ideig szerkesztője is volt, több éven keresztül írta a vezércikkeit. Cikkeket írt Máramarosról a Magyar Sajtóba.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Csikós Rózsi (1917) az Operettszínházban, főleg szubrett szerepekben aratott sikert.

Katona József drámaíró születése (1791). Nagyszabású történelmi tragédiája, fő műve a Bánk bán, melynek hősei megragadó vonásokkal jellemzett drámai alakok.

Horthy Miklós megalapítja a Corvin-kitüntetést a tudomány, az irodalom és a művészetek fellendítésének elismeréséért (1930).

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a1f7-d9c4″][vc_column_text]LEGYŐZNI A FÉELELMET (1)

„Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.” (Jób 11:18)

A világtörténelem nagy alakjai közül többen is szenvedtek különféle fóbiák miatt. Napóleont teljesen megbénította az ailurofóbia, a macskáktól való félelem. I. Erzsébet királynőt az anthofóbia, a virágoktól való félelem tartotta rettegésben (különösen a rózsáktól félt). A milliárdos Howard Hughest gyakorlatilag cselekvésképtelenné tette a mysofóbia, a kórokozóktól való rettegés. Edgar Allen Poe és Harry Houdini klausztrofóbiában szenvedett. A pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud pedig az agorafóbiával, a nyílt tereken való félelemmel és tömegiszonnyal küszködött. A gond az, hogy sokan tagadjuk, ha valamilyen ellenállhatatlan félelemmel küzdünk, és ritkán ismerjük el, hogy ez valóban komoly probléma. De attól még tény, hogy a félelmeink akadályoznak a változás felé tartó utunkban, és ha nem nézünk szembe velük, sohasem tudjuk elérni mindazt, amire lehetőséget kaptunk Istentől. Lehet, hogy azt a dolgot, ami zavar, egyáltalán nem is tartod félelemnek. Lehet ez egy olyan érzés vagy helyzet, akit általában kerülsz, vagy másokra hagysz, hogy boldoguljanak vele. Bármi is az, egyedül úgy tudod legyőzni, ha nevén nevezed, szembenézel vele, Istentől merítesz erőt, és elhatározod, hogy változtatsz a dolgon. Isten felajánlja neked az erejét ehhez. Íme, egy ígéret, melyre támaszkodhatsz: „bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). Honnan származik ez az ígéret? A Bibliából, Isten tévedhetetlen szavából! Íme, még egy „ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10).

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2a1f7-d9c4″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Márton püspök

Márton Pannóniában, Sabáriában született, püspökként a papság műveltségét emelte, a szegényeknek gondját viselte. A jó pásztort, Jézust utánozva tette kötelességét. Szeretnénk mi is napról napra megtenni kötelességünket, észrevenni a rászorulót, és elvezetni a ránk bízottakat Krisztushoz.
Savariában (a mai Szombathelyen) született 316-ban pogány szülőktől. Mint katonatiszt megismerkedett a kereszténységgel. Amiens városa előtt megfelezte köpenyét és odaadta egy didergő koldusnak. 18 éves korában megkeresztelkedett. 20 éves korában Poitiers-ben Szent Hilarius püspök exorcistává avatta. Visszatért Savariába, majd Milanoba, később Genovaba vonult, és a város közelében remetéskedett. 360-ban ismét Poitiers-be ment, és a püspök engedélyével a város mellett kolostort alapított. 371-ben a nép toursi püspökké választotta. Mint püspök is szigorú szerzetesi életet élt. 397. november 11-én halt meg. Tisztelete hazánkban is népszerű.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]