2018. november 14., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Alizhéber-germán-francia-angol eredetű; jelentése: nemes, harcos, bölcs.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Nincs rosszabb dolog, (…) mint a tétlenség, a pokolba vivő út a renyheség óráival van kikövezve.”

Szabó Magda

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-934f28-bdbd”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Bacsinszky András (Benetine, Ung megye, 1732. november 14. – Ungvár, 1809. december 19.).Munkácsi görög katolikus püspök, a XVIII. századi ruszin történelem és művelődés kiemelkedő alakja. Apja Ung megyei lelkész volt. Iskoláit az ungvári jezsuitáknál kezdte, teológiai tanulmányait a nagyszombati papneveldében végezte. Pappá szentelése után Hajdúdorogon lett lelkész, esperes és főesperes. Tizenkét évet töltött itt, ezután került Ungvárra. Kanonoki minőségben járt Mária Teréziánál, s annyira megnyerte a kegyét, hogy az főnökének elhunyta után, 1772-től munkácsi püspökké nevezte ki. Mária Terézia az Ungváron eltörölt jezsuita rend zárdáját, templomát, a hozzá tartozó épületeket, kerteket és a várat a munkácsi püspökségnek adományozta, s tetemes anyagi ráfordítással görög katolikus templommá és püspöki lakhellyé alakíttatta át. Az ungvári várban papneveldét hoztak létre, s negyven növendékre való jövedelemmel látták el. Az új székesegyházat 1780. október 17-én szentelték fel gróf Andrássy István püspök jelenlétében. A püspöki székhelyet a káptalannal együtt 1777-ben Ungvárra helyezték át, de a régi nevét – munkácsi egyházmegye és munkácsi görög egyesült püspökség – megőrizte. Bacsinszky nagy műveltségű, széles látókörű személyiség, tudós ember volt; mindent megtett, hogy növelje az egyházmegye tekintélyét. Ungváron gazdag könyvtárat alapított. Liturgikus ószláv nyelven kiadta a Bibliát. A püspök sokat fáradozott az orosz (rutén) anyanyelvű oktatás megszervezéséért. Levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel, aki abban az időben a kassai tankerület felügyelője volt. Több tehetséges ifjú továbbtanulását pártfogolta. Könyvtárában ősnyomtatványokat, ritka kiadványokat, számos Moszkvában, Kijevben és Lembergben megjelent könyvet őrzött. 1804-ben a jénai mineralógiai társaság is tagjává választotta.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Lőrincze Lajos nyelvész ezen a napon született 1915-ben.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-74f28-bdbd”][vc_column_text]IMÁDKOZZ ÉRTÜK!

„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” (Zsidók 13:3)

A Biblia azt mondja: „a testvéri szeretet maradjon meg közöttetek” (Zsidók 13:1). Aztán részletezi is: „ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytásaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.” 2007. április 18-án három keresztyént megöltek Törökországban a hitük miatt. Egyikük, Necati Aydin volt, egy harmincöt éves lelkész, aki egy Bibliákat forgalmazó keresztyén könyvkiadónál dolgozott Malatya városában. Max Lucado így írja le a történetét: „Mire Necati az irodába ért, két munkatársa már látogatókat fogadott: öt fiatalembert, akik a keresztyén hit iránt érdeklődtek. De az érdeklődők nemcsak kérdéseket hoztak, hanem fegyvereket, konyhakéseket, köteleket és törölközőket is. A támadók fegyvereikkel hadonászva azt mondták Necatinak, hogy imádkozza el az iszlám hitre térők imádságát: »nincs Isten Allahon kívül, és Mohamed az ő prófétája.« Amikor Necati erre nem volt hajlandó, megkezdődött a kínzás. A merénylők gyötrelmes órákon keresztül vallatták és vagdosták a megkötözött keresztyéneket. Végül, amikor a rendőrség már az ajtón dörömbölt, elvágták áldozataik torkát. Az utolsó szó, ami az irodából kihallatszott, egy megingathatatlan keresztyén kiáltása volt: »Messiás! Messiás!« Az ilyen történetek hallatán elakad a szavunk. Ehhez képest a reggeli forgalmi dugó említésre sem méltó. Az ilyen történetek felteszik nekünk a kérdést: »Én meghoznám-e ezt az áldozatot? Kiáltanám-e, hogy Messiás, Messiás? Odaadnám-e az életemet?«” Amikor haszontalan, világias dolgok miatt panaszkodunk, gondolkodjunk el! A Biblia azt mondja, hogy úgy kell imádkoznunk keresztyén testvéreinkért, akik szerte a világon üldöztetést szenvednek, mintha mi magunk is velük szenvednénk.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]