2018. szeptember 19., szerda

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Vilhelmina – latin-német eredetű; jelentése: erős akaratú védelmező.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz.”

Murakami Haruki

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93547b-a738″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Morvay Pál (Bökény, 1750. szeptember 20. – ?,?) Királyi tanácsos és alispán. Apja Morvay András Ugocsa megyei főpénztárnok és helyettes alispán. Iskoláit Péterfalván kezdte, ahonnan 1759-ben Nagybányára ment németet tanulni, majd az eperjesi kollégiumba került. A pesti királyi táblánál volt törvénygyakorlaton. Miután ügyvédi oklevelet szerzett, hazatért és 1780-ban báró Perényi Imre uradalmi fiskálisa lett. 1782-ben megválasztották Bereg megye felvidéki járásának főszolgabírájává, ezért Bökényből a Bereg megyei Nagymuzsalyba, majd Sárosorosziba költözött.  II. József uralkodása idején, 1788-ban az egyesült Bereg-Ugocsa vármegye alispánja lett, de az erővel ráruházott tisztségről 1790. április 27-én lemondott és visszament a felvidéki járásba főszolgabírónak. Bereg vármegye rendei 1798. május 21-én helyettes alispánnak választották. Hosszas és hű szolgálatát I. Ferenc király 1808. december 9-én „minden taxa fizetés nélkül királyi tanácsnoki becsülettel” jutalmazta. Hátrahagyott naplójában személyére és családjára vonatkozó érdekes feljegyzések vannak. A pozsonyi országgyűlés alatt egy ülést sem mulasztott el. Tiszteletét tette a királyi párnál, ebédelt a főherceg nádor asztalánál, aki tőle érdeklődött a Bereg vármegyei viszonyok felől. A naplót és a kir. tanácsosi diplomát  Morvay István kaszonyi járási főszolgabíró őrizte meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Átadják a forgalomnak a Horthy Miklósról elnevezett Duna-hidat (1937)

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7547b-a738″][vc_column_text]AZ EMBEREK VÉLEMÉNYÉTŐL SZABADON

„Nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.” (1Thesszalonika 2:4)

Ég és föld a különbség aközött, hogy azért teszünk-e meg valamit, hogy elnyerjük az emberek elismerését, vagy szabadok vagyunk szolgálni feléjük úgy, hogy nem befolyásol a véleményük, mert tudjuk, hogy Isten elismerését már megkaptuk. Az elismerésére vágyás olyan, mint minden más kábítószer: sosem elég belőle. Abban is hasonlít a drogokra, hogy őrületes elvonási tüneteket okoz, ha nem kapja meg, aki vágyik rá. Ilyenkor ki vagy szolgáltatva mások véleményének, és emiatt érzelmi hullámvasúton élsz. Isten nem ilyen életet szánt neked! Pál szabad volt arra, hogy kimondja az igazságot szeretettel, hogy szembesítse az embereket vétkeikkel vagy éppen gyengéden bánjon velük. Pálnak nem okozott álmatlanságot, ha valaki azt mondta neki, hogy nem kedveli, mert önértékelése és biztonságérzete nem az emberek elfogadásán alapult. „Isten ítélt minket alkalmasnak” (1Thesszalonika 2:4). Pál nem hasonlítgatta magát másokhoz, nem akarta felsőbbrendűségét azzal bizonyítani, hogy mindent ő irányít. Az a tudat, hogy Isten alkalmasnak tartja, felszabadította őt, nem izgult, hanem élvezni tudta az életet, amire Isten elhívta. Éretlenségünk jele az, ha aggódunk amiatt, hogy mit gondolnak rólunk mások. De ahogy egyre érettebbé válunk, rájövünk, hogy az idő nagy részében mások egyáltalán nem is gondolnak ránk.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2547b-a738″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Januáriusz püspök, vértanú

Beneventói püspök volt, társaival együtt Nápoly mellett, Puteoliban szenvedett vértanúságot Diokleciánusz keresztényüldözése idején, 305. szeptember 19-én.

Az 5. században ereklyéi Nápolyba kerültek, föléjük hatalmas dómot építettek. A város védőszentjéül választotta, azóta is főleg Nápolyban tisztelik. Vérének ereklyéjét évente, a szent ünnepein (máj. 1. és 2., szept. 19. valamint dec. 6.) körmenetben viszik körül: ekkor csodás módon mindig ismét folyóssá válik az egyébként alvadt állapotban lévő két ampolnányi vér. A Vezúv kitörései esetén több ízben vitték ereklyéit az izzó lávafolyam elé, és a város megmenekült.

Példája: A szenvedésnek sohasem tudhatjuk az értelmét, de bízunk abban, hogy Isten ezáltal is jelet alkot életünkből.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]