2018. szeptember 22., szombat

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Móric – latin eredetű; jelentése: mór, szerecsen.

Ottó – germán eredetű; jelentése: vagyon + híres.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az élet legcsodásabb ajándékai általában viszontagságokba csomagolva érkeznek.”

Richard Paul Evans

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a2bb-dc21″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Oláh Béla (Munkács, 1853. október 9. – Munkács, 1884. szeptember 23.) Jogász, újságíró. Oláh Samu városi főjegyző és Gáthy Erzsébet fia. Alsóbb iskoláit Munkácson, a gimnáziumot 1868-1871-ben Debrecenben végezte, jogot Kassán tanult. 1875-től gyakornokként alkalmazták a munkácsi uradalom ügyészségénél. Kassai jogász korában belső munkatársa volt az Abaúj-Kassai Közlönynek. Elbeszélései, költeményei a Seregben, a debreceni Tiszavidékben, a Családi Körben, a Pesti Hölgydivatlapban és a Képes Családi Lapokban jelentek meg.  Szerkesztőtársa volt a Munkács című lapnak.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

 MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Herczeg Ferenc író, újságíró születése (1863)

– Váradi Hédi színésznő (1933) korán kitűnt egyéniségével, jellemábrázoló tehetsége és kifejező eszközei fokozatosan gazdagodtak.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a2bb-dc21″][vc_column_text]CÉL

„… még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem… azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól… kaptam…” (ApCsel 20:24)

Van egy régi mondás: „Ha szereted a munkádat, egyet napot sem fogsz dolgozni egész életedben.” Ez nem teljesen igaz. A legtöbb ember keményen dolgozik. Még ha szeretik is a munkájukat, el kell végezniük olyan feladatokat, amit nem szívesen tesznek. Kénytelenek erőfeszítéseket tenni, többet, mint amennyi kényelmes. Valószínűleg pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy ha olyasmit teszel, amiben hiszel, akkor a kemény munka, amit végzel mély belső elégedettséget fog hozni. Ursula K. Le Guin regényíró mondta: „Jó érzés egy út végére érni, de végül maga az út számít igazán.” Vannak, akik „célállomás betegségben” szenvednek. Azt hiszik, hogy ha elérkeznek egy bizonyos helyre az életben, az majd elhozza nekik a boldogságot. Milyen kár! A valóság ugyanis az, hogy amikor megérkezünk valahová, azt tapasztaljuk, hogy az nem az, mint amire számítottunk. Ha túlságosan a célra összpontosítasz, elmulasztod azokat a dolgokat, amik út közben történnek. Kihagyod a ma örömét. Ha az a meggyőződésed, hogy „majd egyszer” eljön a legszebb napod, akkor nem adsz bele eleget a mába – vagy nem használod ki eléggé. Ha nem teszel valami jelentőségteljest az életedben, akkor nem számít, milyen hosszú ideig élsz. Nem elég csupán túlélni, életcél kell! Itt jön be Krisztus a képbe: ő új életet ad, és célt is az élethez – sőt, megadja az erőt is ahhoz, hogy elérd ezt a célt. D. L. Moody mondta egyszer: „Add Istennek életedet, ő többet tud kezdeni vele, mint te!”

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row][vc_row]