2019. január 22., kedd

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Artúrkelta-angol eredetű; jelentése: (ismeretlen).

Vincelatin eredetű; jelentése: győztes.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Isten áld meg a’ Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors a’ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e’ nép
A’ múltat ‘s jövendőt!””

Kölcsey Ferenc 

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-933a38-3113″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

VINCE NAPJA

Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak. A közismert időjárási regula így hangzik:

Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.

A moldvai magyaroknál a következő változatot jegyezték fel:

Fényes Vince, tele pince.
Ködös Vince, üres pince.
(Bosnyák S. 1980: 119)

A Vince-napi időjárási regula a jugoszláviai magyarok körében így szól:

Ha fénylik Vince, megtelik a pince.
Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.
(Penavin 1983: 109)

A drávaszögi falvakban ún. vincevesszőt metszettek, amit a meleg szobában vízbe állítottak, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére jósoltak. A kopácsi gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés (Lábadi 1988a: 294). Mind a vincevessző hajtatása, mind pedig a pincelátogatás a magyar nyelvterület más részein is szokás volt. A Vince-napi borral kapcsolatos hiedelemnek névetimológiás hátteret tulajdonít a kutatás a vinum ’bor’ szóval való rokon hangzás révén.

{7-119.} A Bács megyei Topolyán a várható kukoricatermésre jósoltak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.

Magyar Néprajz VII.

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Sas Andor (Szeged, 1887. január 22. – Pozsony, 1962. augusztus 23.) Irodalomtörténész, publicista, tanár.  A budapesti egyetemen Balázs Bélával, Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel és Babits Mihállyal együtt tanult. A Tanácsköztársaság kikiáltása után főiskolai tanárnak nevezték ki. A bukás után Bécsbe emigrált, innen került Munkácsra. 1920-ban a munkácsi kereskedelmi iskola tanára lett. Folytatta Lehoczky Tivadar munkáját, a város történetének föltárását. 1927-ben jelent meg Munkács város levéltára 1376-1850 című archivális és várostörténeti műve. 1928-ban írta Munkács város múltjából című tanulmányát, amely magyar, orosz és cseh nyelvű szöveget tartalmaz. 1931-ben Budapesten jelent meg Egy magyar nagybirtok történetéhez. A Schönbor –uradalom a XVIII. században címmel egy tanulmánya, amelyben összefoglalta a domínium háromnegyed százados történetét. A munkácsi Schönborn-uradalom társadalmi és gazdasági viszonyai a XIX. század első felében című munkájában bemutatta a mezőgazdaság és az állattenyésztés fejlődését, a vas-és timsógyártást, a bor-és szesztermelést, a hamuzsírkészítést, a fakivitel fejlődését. 1933-ban a pozsonyi Magyar Figyelő című folyóiratban jelent meg Munkácsi barokk c. művészettörténeti tanulmánya az 1747-1748-ban Munkácson emelt Schönborn-kastély építéséről, berendezéséről. 1933-ban a Magyar Újság karácsonyi számában látott napvilágot a Csehországi és bécsi demokraták a munkácsi várbörtönben című tanulmánya. A Schönborn-uradalom történetével foglalkozó tanulmányai magyarul és ukránul is megjelentek. Munkácsról Pozsonyba költözött. Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán című gazdaságtörténeti monográfiája 1955-ben már ott jelent meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

A Magyar Kultúra Napja. Kölcsey Ferenc (1823) megírja a Himnusz című költeményét. A hazafias érzelmek legszebb költői megnyilvánulása nemzeti imánkká lett.

Megalakult a Pesti Sakk-kör.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-73a38-3113″][vc_column_text]KRISZTUSHOZ HASONLÓ

„Az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.”
(Filippi 3:21)

A Bibliában azt olvassuk, hogy mennyei testünk pontosan olyan lesz, amilyen Jézusé volt a feltámadás után. Úgy nézett ki, mit azelőtt, hiszen a tanítványok felismerték. Együtt evett és ivott velük. Meg lehetett érinteni. Csodálatos módon a falak nem jelentettek akadályt számára. Időutazás, teleportálás? Jézus megjelent különböző helyeken, különböző embereknek anélkül, hogy bármilyen ismert közlekedési eszközt használt volna. Megdicsőült teste már nem öregedett, nem volt kitéve a betegségeknek és a halálnak. A mi megdicsőült testünk is ilyen lesz. „Első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. Azután jön a vég…” (1Korinthus 15:23-24). A skót presbiteriánus Robert Baillie-t 1684-ben halálra ítélték, mert állítólag részt vett egy II. Károly elleni összeesküvésben. Az ítélet azt is tartalmazta, hogy az akasztás után a holttestét fel kell négyelni, fejét és kezeit pedig kiszegezik a helyi hídra. Hogyan reagált erre? Először a Szentírást idézte: „a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket” (Filippi 3:20,21). Aztán kijelentette: „Szétszabdalhatják és felapríthatják a testemet, ahogy akarják, de biztosan tudom, hogy egyetlen darabja sem vész el, hogy tagjaim csodálatos módon egyesüljenek majd, Krisztus dicsőséges testéhez lesz hasonlóvá.” Az igazság az, hogy nem számít, koporsóban temetnek-e el vagy elhamvasztanak és szétszórják poraidat. Isten már elkészítette számodra a Krisztuséhoz hasonló dicsőséges testet.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-23a38-3113″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Szent Vince diakónus, vértanú

A mai Spanyolország területén született, Osca nevű városban. Valérisz zaragozai püspök tanítványa és diakonusa volt. Ő volt a püspök „füle, szája, szíve, szeme”. Ékesszólása nagy hatással volt a hívekre. A Diokleciánusz-féle üldözések elején Decián prefektus Valenciába vitette, püspökével együtt. A püspököt száműzték, Vincét pedig bátor hitvallásáért példátlan kegyetlenséggel megkínozták. 304 január 22-én szenvedett vértanúhalált. Holttestét előbb vadak prédájául kitették, majd a tengerbe dobták. Csodás módon mégis megkerült. Tisztelete a század végére már általános volt.

Boldog Batthyány-Strattmann László

Szemorvos, aki betegeinek nem csak a testét, hanem lelkét is igyekezett gondozni.
Családapa, aki gyermekeit hitre, tudásra, szép életre, jóra nevelet.

Batthyány-Strattmann László 1870. október 28-án, Magyarországon, Dunakilitiben született. Ősi magyar főnemesi család hatodik gyermeke volt. 1876-ban a család a félelmetes dunai árvíz elől menekülve Köpcsénybe költözött.

12 éves volt, amikor egészen fiatalon, 39 éves korában meghalt az édesanyja, akit nagyon szeretett. Ez mély nyomot hagyott a lelkében. Ettől kezdve gyakran mondta: orvos leszek, és ingyen gyógyítom majd a szegény betegeket. 1896-ban teljesült vágya, beiratkozhatott a bécsi orvostudományi egyetemre, ahol 1900-ban orvosi diplomát szerzett. Még egyetemi évei alatt, 1898. november 10-én házasságot kötött a mélyen vallásos Coreth Mária Terézia grófnővel. Nagyon boldog és harmonikus házasságukat Isten 13 gyermekkel áldotta meg.

1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magánkórházat alapított, ahol kezdetben általános orvosként dolgozott. Később sebész, 1906-ban pedig szemészorvosi képesítést szerzett. Kiváló orvosi szaktudásának és kedves, közvetlen magatartásának a híre mindenfelé elterjedt. Olyan sok beteg keresett nála gyógyulást, hogy a Magyar Államvasutak külön, ún. „kórházvonatot” állított be számukra. Az első világháború idején igaz emberségről és nagy áldozatkészségről tett tanúságot. Ezt bizonyítja az is, hogy magánkórházát hadikórházzá alakította át. Amikor látta, hogy egyre több sebesült katona érkezik, kórházát emeletráépítéssel 120 ágyasra bővítette, hogy minden sebesültet be tudjon fogadni és gyógykezelésben részesíteni.

Gondja volt a faluból bevonult katonák családjaira is. A mai bölcsődékhez és óvodákhoz hasonló közös gyermekmegőrzőt létesített, hogy az egyedül maradt asszonyok férjeik helyett dolgozni tudjanak a mezőn és a ház körül abban a tudatban, hogy eközben kis gyermekeik élvezik a doktor úr feleségének a gondoskodását. 1915-ben meghalt nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön. László örökölte a vagyonát és körmendi kastélyát. S egyúttal megkapta a hercegi címet és a Strattmann nevet. A trianoni békeszerződés után, mivel Köpcsény Ausztriához került, Batthyány-Strattmann László Magyarországra, Körmendre költözött. Itt az ajándékba kapott kastély egyik szárnyában ismét egy kórházat rendezett be, elsősorban szembetegek számára.

Ekkor már bel- és külföldön egyaránt az egyik legkiválóbb szemorvosnak tartották. Betegeit ingyen gyógyította. A kórházi kezelésért és ápolásért csupán azt kérte: imádkozzanak el érte egy Miatyánkot. Rászoruló betegeit nemegyszer komoly anyagi támogatásban is részesítette.

Testi egészségük mellett törődött betegei lelki egészségével is. A műtétek alkalmával betegeivel együtt imádkozott azért, hogy Isten áldása kísérje munkáját. Gyakran kijelentette: ő csak a műtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Ő csupán eszköz Isten kezében.

Betegei mellett a szegényekkel való együttérzése is sokféle módon megmutatkozott. Fennmaradt a köpcsényi és a körmendi szegények névsorát tartalmazó füzete. Rászorultságuk mértéke szerint pénzzel, ruhával, gabonával, fával rendszeresen támogatta őket. Ők is havonta megkapták járandóságukat, miként alkalmazottai a fizetésüket.

Batthyány-Strattmann László arisztokrata kortársai közül többen szép szónoklatokat mondtak a társadalmi igazságosságról, de vajmi keveset tettek ennek érdekében. Ő viszont igyekezett példát mutatni a szegényebb néposztályok sorsának javítására. Saját birtokából 200 ingyenes házhelyet osztott ki, biztosította a hozzájuk vezető közutakat is. Réteket, szántóföldeket adott ki jelképes díjért haszonbérbe. A bérleti díjat azonban a legtöbb esetben elengedte vagy a bérlőt arra kérte, hogy a díj egy részét juttassa el egy általa kijelölt szegény embernek.

Gyermekeit is a szegények szeretetére és a lelki szegénység szellemében nevelte. Visszaemlékezéseikben elmondták: nem is tudták, hogy gazdagok voltak. Megvolt mindenük, amire szükségük volt, de a fényűzést és a pazarlást nem ismerték.

Batthyány 1923-ban ünnepelte ezüstlakodalmát, házasságának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból a pápa a beteggyógyítás terén végzett kiváló munkájáért egy érdemrenddel és dicsérő oklevéllel tüntette ki őt. A kitüntetést Schioppa pápai nuncius adta át az ünnepeltnek, majd utána levelében azt írta a pápának: „A magyarok szentnek tartják Batthyány-Strattmann Lászlót, és én biztosíthatom szentségedet, hogy valóban az is.”

Még inkább így vélekedtek róla családjának tagjai. Ebből a szempontból talán a legjelentősebb Isten Szolgája Ödön nevű, 21 éves korában elhunyt fiának a naplója. Ebben olvashatjuk: „Az én apámban az összes tulajdonságok jól megvannak, amelyeket egy ideális, eszményi atyában elképzelhetünk. Ő igazságos és jó, tudós és alázatos, komoly és vidám, életrevaló és igazi szent. Sőt benne nem csak eszményi atyánkat, hanem legjobb, legáldozatosabb, legönzetlenebb barátunkat is tiszteljük.”

A feleségével való kapcsolata mindvégig ideális volt. Együttes erővel arra törekedtek, hogy gyermekeiket istenfélő, becsületes embernek neveljék. A gyermekek szüleikkel naponta szentmisén vettek részt. Édesapjukkal együtt felváltva ministráltak és szentáldozáshoz járultak. A szentmise után az édesapa rövid keresztény tanítást adott a gyermekeknek. S kaptak feladatot is valamilyen jócselekedet gyakorlására. Este közösen elimádkozták az olvasót, és beszámoltak napi jócselekedeteik elvégzéséről is.

Köztudott, hogy a Batthyány család címerének egyik motívuma a pelikán madár, amely a néphit szerint a vérével táplálja kicsinyeit. Ugyanígy Batthyány-Strattmann László sem kímélte magát, nem ismert fáradságot és minden áldozatra kész volt, ha embertársainak szüksége volt rá. Bizonyára ezt a szolgálatkészségét akarta kifejezni azzal, hogy címerének jelmondatát„Hűséggel és bátorsággal” így módosította: „Hűséggel és szeretettel”.

Isten akaratában megnyugodva fogadta a szenvedést is. 1929-ben a bécsi Löw szanatóriumba került. Innen írta Lili leányának: „Meddig hagy még szenvedni a jó Isten, nem tudom. Annyi örömet adott nekem az életben, hogy most, 60 évemmel a nehéz időket is hálásan el kell fogadnom”.Húgának pedig ezt mondta: „Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok? Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedésemet, és jólesik, hogy Krisztussal viselhetem”. 14 hónapig tartó súlyos, de türelemmel viselt szenvedés után 1931. január 22-én, Bécsben halt meg.

Holttestét Körmendre szállították, ahol a kastély kápolnájában ravatalozták fel. Gyógyult betegei és szegényei három napon át végeláthatatlan sorokban vonultak el koporsója előtt, és hangosan zokogva megvallották: a herceg úr szent volt. Holttestét Németújváron (ma Güssing) a családi sírboltban helyezték nyugalomra.

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]