2019. október 3., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Helga – germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

„Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az ún. „birkatürelem” azonban már nem erény – hanem önleépítés. A mérték – ez a kulcsa mindennek.”

 Jókai Anna

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9327f3-8593″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3. ) Költő, Kossuth-díjas (1957), József Attila-díjas (1954). Diák korában vakációit az Ugocsa megyével szomszédos Tiszabecsen töltötte pap nagybátyjánál, akivel gyakran átrándult Bökényen keresztül Tiszaújlakra. Itteni emlékeit lírai emlékezésében, a Tücsökzenében örökítette meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Elhelyezték a paksi atomerőmű alapkövét (1975).

Boldoggá avatták IV. Károlyt (2004), az utolsó magyar királyt.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-727f3-8593″][vc_column_text]

Hallgass Isten hangjára!

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!” (Ézsaiás 30:21)

egy lelkigondozó, aki egy függőségből szabadult meg, ezt írta: „Gyógyszerfüggőség  miatt kezeltek, és ahhoz, hogy kijuthassak, munkát kellett találnom. Hónapokig kerestem állást, de senki nem akart alkalmazni. Egy napon a buszra várva egy kis, sürgető hangot hallottam, mely azt mondta, hogy nézzek hátra. Éppen egy ügyvédi iroda előtt álltam. „Menj be, beszélj a főnökkel, mond, hogy munkát keresel!” – hallottam ismét a hangot. Ez őrültség! – gondoltam, de az a csendes, szelíd hang egyre sürgetett, így hát engedelmeskedtem. Amikor elmondtam az ügyvédnek, hogy mi a helyzet velem, ő megértett, mert a családjában szintén volt valaki, aki függőségből próbált szabadulni. Rám nézett és azt mondta: „Különös, hogy ma jött. Éppen azon gondolkoztam, hogy felveszek egy titkárt, de nem volt időm arra, hogy megfogalmazzam az álláshirdetést.” Két héttel később enyém volt az állás, sokkal jobb munka, mint bármelyik, amit korábban megpályáztam. Több fizetést kaptam, és a képességeimet a lehető legjobban tudtam kamatoztatni.” A gond nem az, hogy Isten nem szól többé hozzánk, hanem az, hogy nem ismerjük fel a hangját. Ne utasítsd el túl gyorsan a felbukkanó gondolataidat. Általánosságban szólva: Isten nem fog mennydörgést küldeni odafentről, hogy felhívja a figyelmünket. Sokkal gyakrabban szól a gondolatainkon, egy családtagunkon, egy barátunkon, tanárunkon, lelkészünkön keresztül, a körülmények változása által, egy a Szentírásban hirtelen megszólaló igevers vagy egy tehetséges író munkája által, vagy épp a csendben, amikor tökéletes békességével tölti be szívünket. Tanuld meg hát felismerni Isten hangját.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]