2020. február 27., csütörtök

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ákos – török-magyar eredetű; jelentése: fehér sólyom.

Bátor török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]

Aki gondolatait a valóban létezőkre irányítja, annak nincs ideje arra, hogy állandóan lefelé nézzen az emberek ügyes-bajos dolgaira, s a velük való tülekedésben irigységgel és rosszindulattal teljék el…”

Platón

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93752f-1afc”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Tamás Mihály, Tvaroska (Beregszász, 1897. február 27. – Melbourne, 1967. szept.). Író, építészmérnök, egyetemi tanár. 1914-ben érettségizett a beregszászi gimnáziumban. 1921-ben kapott építészi oklevelet a budapesti műegyetemen. Brünnben útépítő mérnöki oklevelet szerzett. Beregszászban nyitott híd-és magasépítéssel foglalkozó mérnöki irodát, majd 1934-ben a kassai Neuchatel Asphalt Co. mérnöke, 1936-ban igazgatója lett. 1939-ben Budapestre helyezték. 1940-től az Aszfaltipari és Útépítő Rt., valamint a Regetruszkai Kőbánya Kft. igazgatója volt. 1947-ben kivándorolt Ausztráliába, ahol mérnök-vállalkozó, majd a melbourne-i egyetem építészmérnöki karának tanára lett.

1933 és 1938 között a pozsonyi Magyar Újság kárpátaljai szerkesztője, a Kassai Napló és a Magyar Múzsa c. lapok munkatársa volt. 1937-38-ban a Tátra c. folyóiratot szerkesztette, s igazgatója lett a Tátra Könyvkiadónak. Több elbeszélése, regénye jelent meg. Műveiben a polgári demokrácia eszméit hirdette, naturalista és realista elemeket ötvöző elbeszéléseiben kisebbségi ember sorsát ábrázolta, „a szlovenszkói magyar prózának… első úttörője és Szlovenszkó sajátos humánumának első felmutatója volt.”

Legismertebb művei: Mirákulum (Kisregények), Két part közt fut a víz (regény), Sziklán cserje (elb.), Szép Angéla háza (kisregény)

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Bemutatják Katona József Bánk bán című tragédiáját (1835). A mű hősei megragadó vonásokkal jellemzett drámai alakok, a jellemrajz és a korrajz értékét a kompozíció tökéletessége növeli.

– Szentesítik az ipartörvényt (1872), mely felnőtteknél 16, fiatalkorúaknál 8-10 órában szabja meg a munkaidőt. Szabad az ipargyakorlás, de korlátozzák a sztrájkjogot.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7752f-1afc”][vc_column_text]

MARADÉKTALANUL

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. (1Jn 5,14)

Kislány koromban nagyon szívesen látogattam a nagymamámat, aki 300 kilométerre lakott tőlünk. Rendkívül elfoglalt nő volt – főzött, mosott, vasalt, kertészkedett és varrt. Minden alkalommal, amikor meglátogattuk, finom falatokkal kínált, játékokat adott, amelyekkel játszhattunk, és társasokat, hogy esős napokon is szórakozhassunk. Minden délután időt szentelt a bibliaolvasásra, majd meghallgatta a rádióban az evangéliumi órát, miközben valamit foltozott, vagy épp borsót szemezgetett.
Különleges tulajdonsága volt a nagymamámnak, hogy mindig volt ideje másokat meghallgatni, még minket, gyerekeket is. Amikor odamentem hozzá egy gondolattal vagy kérdéssel, abbahagyta, amit éppen csinált, és a teljes figyelmét nekem szentelte. Még most is magam előtt látom az arcát, ahogy mosolyog és szeretettel fogad.
Évekkel később, amikor valami gondom volt, és imádkozni próbáltam, azon tűnődtem, vajon Istennek van-e elég ideje, hogy meghallgassa a látszólag gyerekes gondolataimat és imáimat. Aztán az 1Jn fenti versei emlékeztettek, hogy a nagymamám Isten szeretetét sugározta rám – aki szintén nagyon elfoglalt, és így is mindig szeretettel fogad minket.

Imádság: Istenünk, tudjuk, hogy meghallgatsz, amikor feltárjuk előtted gondolatainkat és vágyainkat. Segíts, hogy mi is szánjunk időt rád! Ámen.

Isten maradéktalan figyelmét mindig megkapom.
Linda Birchall (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK A HÁZTARTÁSBELIEKÉRT!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]