2020. július 4., szombat

175 éve született Szinyei Merse Pál festőművész (Majális).

NÉVNAP:

Ulrik – német eredetű; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.

Berta – német eredetű; jelentése: Perchta istennő nevéből.

IDÉZET:

„A cselekvéshez nem tudásra van szükség. Hitre. Elsősorban hitre. Tántorítatlan hitre, hogy amit teszünk, az jó. A tudás kétkedést szül.”

Simonyi Károly

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Lendvay Sándor (Ungvár, 1857. március 18. – Budapest, 1916. július 4.). Újságíró. A gimnáziumot Ungváron és Kassán végezte.  1874-ben beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára. Már egyetemista korában is írt cikkeket a Budapest című hírlapba. Németre fordította Csiky Gergely, ifj. Ábrányi Kornél és Balázs Sándor novelláit. 1877-től a Pester Journal belső munkatársa lett, majd 1878-tól a Pesti Napló közgazdasági rovatához került. 1894-től a Pénzügyi Hírlap kiadója és szerkesztője volt. Közigazgatási rovatvezetője volt Mikszáth Kálmán Országos Hírlapjának, munkatársa a Közgazdasági Lexikonnak.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

– Szinyei Merse Pál (1845), a magyar festészet kiemelkedő alakja születése. Érdeklődését kezdettől fogva a táj, a természet, a napfény festésének problémája kötötte le, világos színei, a mindennapi életből vett témái merész újításnak bizonyultak. 1872-ben fogott hozzá a főművéhez, a Majális megfestéséhez, mely az atmoszférikus ábrázolás remeke. Az 1874-ben festett Lila ruhás nő imponáló festői biztonsága remekmű.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

A NAP IGÉJE:

AZ ÖZVEGYASSZONY ADOMÁNYA

Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. (Mk 12,43)

Fiatal elsőéves haditengerészeti főiskolás voltam, mikor partra szálltunk Portugáliában. Éppen városnézésre indultam Lisszabon téglaborítású utcáin, amikor megláttam egy piszkos ruhájú idős embert koldulni a járda szélén. Nem értek portugálul, de a mozdulatai egyértelműek voltak. Megérintette a szívemet a látvány, és akartam adni neki egy kis pénzt. Észrevettem azonban, hogy a szerény zsoldom legutóbbi valutaváltásakor csak nagyobb papírpénzem maradt, mint amennyit adni szándékoztam. Bementem egy közeli boltba, hogy aprópénzt szerezzek, majd rögtön visszamentem a járdasarokra. Tizenöt percig sem voltam, de a férfit már nem találtam.
Úgy éreztem, próbára tétettem és elbuktam. Nem tudtam bőkezű lenni, csak egy kényelmes kis összeget szántam neki. Lelki szemeim előtt ez a rászoruló ember egy angyal volt, aki nem feltétlenül azért került az utamba, hogy megpróbáljon, hanem hogy megtanítsa, mi is valójában az Úr szerinti adakozás. Most hatvan év múlva is emlékszem rá és a leckére, melyet megtanultam. Hálás vagyok, hogy még ha el is mulasztom a szívből jövő adakozást, az Úr mégis szeret és tanít.

Imádság: Urunk, köszönjük állandó jelenlétedet, türelmedet és szeretetedet. Segíts bőkezűen adakoznunk! Ámen.

Isten örvendezik, amikor bőkezűen adakozom.
Allen Goins (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY ÖNZETLENÜL TUDJUNK ADNI!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.

LITURGIKUS NAPTÁR:

Portugáliai Szent Erzsébet özvegy

A név, a család és a tevékenység összeköti Árpádházi Szent Erzsébettel. Jót tenni a szegényekkel, segíteni a bajba jutottakat. Isten ma úgy gondoskodik a rászorulókról, hogy embert küld mellé, aki észreveszi gondját, baját, és igyekszik segíteni.

Portugáliai Szent Erzsébet (Izabella) Árpád-házi Szent Erzsébet unokahúga, nevét is tőle kapta. 1271-ben született Aragóniában királyi családból, anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya. Hazájában Izabellának nevezik. Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik éppen háborúban álltak egymással. 12-13 éves gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes királynak. Két gyermeket szült.

Hősies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és jót cselekedett. Férje hűtlenségét és iszákosságát türelemmel viselte. Még törvénytelen gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Szeretete győzött, anélkül, hogy férje legyőzötté vált volna. A jámborság és emberszeretet mintaképe lett: betegeket gondozott, szegényeket ruházott, táplálta őket, gyakran szegény lányokat kiházasított, csakhogy megvédje őket a zülléstől. Férjét annyira megváltoztatta, hogy a néptől az „igazságos” jelzőt kapta.

Békeszerző működése hozta a legáldásosabb eredményeket. Közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia között, békét szerzett Nápoly és Szicilia között is. Okossága és személyes varázsa hatásosabb volt mint a hadszíntér pokla.

Férje halála után javait a szegényekre hagyta és ferences harmadrendi lett. De még a zárdából is segítséget kellett nyújtani nagy problémákban. Szeretett volna békét teremteni egymás ellen háborúzni készülő fia és veje között. Ez az utazsás volt utolsó útja, a békekötést már nem érte meg, lázba esett. Életereje gyorsan fogyott, már csak néhány napig élt csupán.

1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban. A coimbrai klarissza zárdában temették el. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták. 1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa.

Példája: A szeretet kitartó csendessége hatékonyabb, mint a látványos „fellángolások!”

bacskaplebania.hu