Kezdőlap » Kalendárium » 2020. június 7., vasárnap
Pál István (Szalonna)

2020. június 7., vasárnap

Névnap

Róbert – német eredetű; jelentése: fényes hírnév.

Idézet

„Nem tudom, hogy mi a siker titka, de azt igen, hogy a bukás titka az, ha mindenkinek a kedvében akarunk járni.”

Bill Cosby

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Simon Menyhért (Bátyú, 1897. jún. 7. – Budapest, 1952. november 7.). Költő, újságíró. Elemi iskoláit Bátyúban végezte, középiskolai tanulmányait a beregszászi gimnáziumban folytatta. 1915-ben besorozták, s hamarosan a frontra került. 1916-ban fogságba került, s csak 1918-ban tért haza. A budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. Első verse a Pesti Napló 1915. január 16-i számában jelent meg. 1921-től a Kassai Újság munkatársaként dolgozott. Első verseskötete 1922-ben jelent meg Kassán. 1932-ben Munkácson megalapította a Kárpáti Híradót, majd 1932 márciusában Darkó István íróval ugyanitt elindították a Magyar Írás című folyóiratot. 1939-ben Kárpátalján szórványgondozó lett. 1945-től a budapesti tankerületi főigazgatóságon dolgozott, 1948-52 között tanított. Verseit kozmikus látásmód és elvont humanizmus jellemzi; egyes költeményeiben a szociális kritika mellett a kisebbségi helyzet indulatai is hangot kapnak.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

–         Megszűntetik az iskolákban az orosz nyelv kötelező oktatását (1989)

–         Lénárd Fülöpöt (1862) négyszer terjesztették fel Nobel-díjra, míg végül 1905-ben a katódsugarakkal kapcsolatos munkásságáért elnyerhette a rangos kitüntetést. A század húszas éveiben támogatta a náci ideológiát, sőt, éles támadásokat intézett Einstein ellen is, s ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy Einsteint Nobel-díjjal tüntették ki a fényelektromos hatás magyarázatáért, noha magát a jelenséget Lénárd fedezte fel.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

HIT ISTEN IGÉJÉBEN

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)

1980 áprilisában családom belekerült a végzetes katonai puccsba. Amikor a libériai házunkra záporozó gépfegyverek gyorstüze elől fedezékbe bújtunk, a 23. zsoltárt ismételtük folyamatosan. A mai igét megszámlálhatatlanul sokszor elmondtuk a hangunkat elnyomó géppuskatűz alatt. A katonák folyamatosan lőttek a házra 25 percen keresztül. Tudtam, hogy családom és én elveszhetünk, de mindvégig hittem.
A katonák kilőtték a hátsó ajtót, hallottam léptük dobogását. Aztán megtaláltak minket a hálószoba padlóján. Halkan szabadulásért imádkoztam Istenhez. Az imám a Zsid 11,1 versnek megfelelő volt: “A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Isten nem szólt személyesen hozzám azon a napon, csak a hitem volt akkor. Amikor mindennek vége szakadt, éreztem, mennyire erős az Istenbe vetett hit, mennyire erős Isten igéje.
Most, 38 évvel a történtek után sem szűnök meg ezt a zsoltárt ajánlani gyermekeimnek, unokáimnak és az asszonyoknak, akiknek a munkám során adok tanácsokat. Bármikor válságba kerülök, a Zsolt 23,4-hez fordulok. Nem számít, mennyire súlyos a baj, az Úr közel tart magához és megvigasztal.

Imádság: Mennyei Atyánk, taníts a közeledben maradnunk! Erősítsd hitünket jelenléteddel! Ámen.

Veszély idején, mindent felülír Isten szavának ereje.
Angela Peabody (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI MA VESZÉLYBEN VAN!

A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.

Szólj hozzá!

Read previous post:
Zene füleimnek: Operák orvosai

A jelenlegi orvos-centrikus világunkban eszünkbe juthat, hogy híres operaszerzőink mennyire számoltak dalműveikben az „egészségügyi alkalmazottakkal”.

Close