2020. május 29., péntek
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Kund – magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.
Magdolna – a Magdaléna magyarosodott alakváltozata.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Az embernek egy olyan módszerrel kell felülemelkednie minden emberi konfliktuson, amely elutasítja a bosszút, az agressziót és a megtorlást. Ennek a módszernek az alapja a szeretet.”
Martin Luther King
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9315fb-0f9c”][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Csaplovics János (Felsőpribél, 1770. szeptember 21. – Bécs, 1847. május 29.). Író, ügyvéd, jószágigazgató. Iskolái elvégzése után törvénygyakornok lett Besztercebányán. 1804-ben Zólyom megye aljegyzője, 1805-ben ügyvédi oklevelet szerzett és a bécsi kancelláriára került. 1813-ban Schönborn Fülöp gróf gazdasági tanácsosa, munkácsi és szentmiklósi uradalmainak igazgatója lett. Gyakran megfordult Munkácson, bár többnyire Bécsben tartózkodott. Zólyom, Máramaros és Ugocsa megválasztotta táblabírájának. Számos bírálatot, humoros elbeszélést, jogi, földrajzi, statisztikai és gazdasági cikket írt magyar, latin és német nyelven. A Tudományos Gyűjteményben megjelent tanulmányával polemizált Dóhovics Vazul munkácsi tudós költő, filozófus.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Mátyás király kezdeményezésére II. Pál pápa engedélyezte egyetem felállítását Pozsonyban (1465)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-715fb-0f9c”][vc_column_text]
ELTERELŐ BÜSZKESÉG
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)
Az első hátizsákos túrámon még alig indultam neki a hegycsúcsnak, amikor rájöttem, hogy túlpakoltam a zsákomat. Küzdve magam felfelé, megpillantottam a csoport egyik tagját felém jönni lefelé az ösvényen, akivel még eddig nem találkoztam. „Ó, Uram, add, hogy csak intsen, és menjen is tovább!” – fohászkodtam. De nem, ő megállt pontosan szembe velem, felém nyújtotta kezét, és megszólalt: „Hello, Jay vagyok. Akarod, hogy vigyem a zsákodat?” Gondolatban már kiáltottam is, hogy igen, de az ajkam azt suttogta: „Nem, köszönöm, elbírok vele.” A büszkeségem teljes mértékben ellenszegült annak, hogy segítséget fogadjak el. Megfordult, és együtt másztunk tovább. De mikor Jay többször is megkérdezte, segítsen-e vinni a zsákomat, végül beadtam a derekam.
Erőért imádkoztam, de Istennek valami más terve volt. Néha áldozattal jár részünkről Isten gondoskodását elfogadni, mint például a magabiztos büszkeségünk feladása. Ez az áldozat nem az Isten, hanem a mi javunkat szolgálja. Amikor a bűn és a büszkeség nem vonja el figyelmünket, a szívünk és fülünk nyitottabbá válik Isten felé. Szabadok leszünk megérezni és megérteni Isten üzenetét. Megtapasztaljuk a békességet egy nehéz időszakban.
Imádság: Istenünk, segíts elengednünk büszkeségünket, hogy bízhassunk a te gondoskodásodban. Ámen.
Ma leteszem a terheimet, hogy befogadhassam Isten erejét.
A. Mattingly (Texas, USA)
A fenti elmélkedés a csendespercek.hu napi elmélkedése.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]