A megfázott palánták felmagzanak

A korai káposztafélék palántáit március végétől már a szabadba is kiültethetjük.
A korai termesztéshez rövid tenyészidejű fajtákat válasszunk. Kelkáposztából a 60, fejes káposztából az 50-60, vörös káposztából a 70-75, karfiolból a 70-80, karalábéból a 40-50 napos fajták a megfelelőek.
Ha tápkockás palántákat nevelünk, a magot február elején vethetjük. A palántanevelés 40-45 napig tart. A tápkockás palánta nevelése ugyan költségesebb, mint a szálas palántáé, de nagy előnye, hogy kiültetés után rövid idő alatt meggyökeresednek a növények, gyorsan fejlődnek és 10–14 nappal korábban szedhetők.
A káposztafélék ugyan hidegtűrők, de nem hidegkedvelők. A hosszú ideig tartó +10°C alatti hőmérsékletre sok esetben felmagzással reagálnak, mint a karalábé, a fejes káposzta és a kínai kel, vagy – pl. a karfiol esetében – erősen romlik a minőség.
Hideghajtatásban a karalábé kiültetés után elvisel 1-2 megfagyást, de több megfagyás esetén biztosan felmagzik. A fejes káposzta is elviseli még a -3°C, -5°C alatti hőmérsékletet is, de huzamosabb ideig tartó +7°C alatti hőmérsékletnél már nehezen fejesedő csúcsos, megnyúlt torzsájú termést kapunk. Ugyancsak idő előtti felmagzáshoz, vagy deformált fejek képződéséhez vezet, ha a palántát huzamosabb ideig túl alacsony hőmérsékleten tartjuk. A biztonságos termesztéshez a hőigényt hajtatásban fűtéssel, szabadföldi termesztés esetén takarással vagy az ültetés időpontjának megváltoztatásával kell biztosítani.
A káposztafélék palántáit 5×5, 7x7cm-es földkockában neveljük. A tápkockák készítéséhez alaposan összekeverünk 80-85 térfogatszázalék felláptőzeget, 15-20% nagy szemű agyagmentes homokot, 2 kg Voldimer/m3 műtrágyát és 3 kg meszet. A tápkockák alá terítsünk fóliát, hogy a palánták gyökerei véletlenül se hatoljanak a földbe, ráadásul ezzel a táptalaj hőmérsékletét is emeljük.
Akkor a legjobb a tápanyagfelvétel, ha kockák hőmérséklete megegyezik a léghőmérséklettel, vagy attól csak 1-2°C-kal alacsonyabb. Érdemes ezért vetés előtt a földkeveréket előmelegíteni. A magok vetése és beöntözése után a tápkockákat vékony fóliával vagy papírral takarjuk, amelyet a keléssel egyidejűleg távolítsunk el.
A palántanevelő fóliasátrat naponta szellőztessük. A növényeket szükség szerint öntözzük, a földkockák kiszáradása ugyanis nagyon kedvezőtlen, viszont a túlöntözés is káros.
A termelőknél tett látogatásaim során több helyen megfigyeltem, hogy a káposztafélék palántáit, amelyeket leginkább a paradicsom közé ültettek amolyan „köztes” növényként, egy légtérben nevelték a sokkal nagyobb értéket képviselő paradicsompalántával. A palántanevelő helyiség hőmérsékletét ilyenkor nyilvánvalóan a paradicsompalánta hőigényének a kielégítéséhez igazították, amely 4-5°C-kal magasabb. Az eredmény cérnavékony, megnyúlt, minden betegségre fogékony káposztapalánta lett. A megoldás csak az lehet, hogy kizárólag azonos hőigényű palántákat nevelünk egy légtérben.

Őrhidi László
nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány
szaktanácsadója