Hogyan termesszünk kaprot?

A kapor elterjedt fűszer- és gyógyszeralapanyag. Az ernyősvirágzatúak családjába tartozik. A növény őshazáját a Földközi-tenger vidékére helyezik, ahol vadon is előfordul. Innen terjedt el egész Ázsiában, Amerikában és Európában.

Egyéves, kissé fásodó szárú növény. Karógyökere 40–60 cm mélyre hatol a talajba, a felső 20-30 cm-es részen egyenletes eloszlásban, de nem túl sűrűn indulnak ki belőle az oldalgyökerek. Gyengén fejlett gyökérrendszere miatt érzékenyen reagál a felső talajréteg vízforgalmára. Hengeres, mereven felálló szára finoman barázdált, a gyökérnyaktól kezdve bármelyik szakaszán elágazhat. Szárának hosszát (60–140 cm) a környezeti tényezők erősen befolyásolják. A száron végig található szórt állású levelek közül az alsók könnyen elszáradnak. A szár és valamennyi oldalhajtás végálló ernyős virágzatban végződik.

Környezeti igénye
A kapor közepesen melegigényes. Magjai 4-5ºC-on már csírázásnak indulnak, de az optimális csírázási hőmérsékleten, 12-15ºC körül sok levelet és jó gyökérzetet fejleszt. Fejlődésének abban a szakaszában, amikor a szárcsúcsokon az ernyők megjelennek, hőigénye 10ºC-kal nő, csak 20ºC felett biztos a terméskötése és gyors az érés lefutása. A hidegre kevésbé érzékeny. Korai vetésnél az esetleg előforduló késő tavaszi fagyok sem tesznek kárt benne.
Fényszükségletét tekintve kezdetben félárnyékban is szépen növekszik. Virágzásakor azonban sok napfényt kíván. Öntözés nélkül is termeszthető. Tavasszal a talajnedvesség általában elegendő magjai csírázásához és a vegetatív részek növekedéséhez. Az ernyők megjelenése előtti felgyorsult fejlődéskor sok vízre van szükség, e magas vízigénye az egész virágzás idején tart, majd terméséréskor ismét csökken. Másodnövényként biztonságosan csak öntözéssel termeszthető, különösen fontos a kelesztő öntözés.
A talaj iránt kevésbé érzékeny. Szinte mindenütt termeszthető. A könnyen melegedő, jó vízgazdálkodású középkötött vályogtalaj az ideális számára. Közepes tápanyagigényű. Sovány talajokon ajánlatos 10 m²-enként 20-30 kg szerves trágyát adni alá, míg közepes tápanyagszintű területeken elegendő a műtrágyázás is. Fokozottabb foszfor- és káliumadagolásra nagyobb maghozammal válaszol. Ugyanakkor, ha a nitrogén van bőségben, több leveles hajtás takarítható be, de kevesebb magot köt. 10 m²-es területre 20-25 dkg pétisót, 40-45 dkg szuperfoszfátot és 15-20 dkg kálisót szórjunk ki, ha nagyobb maghozamot várunk. Fokozottabb zöldtömeg eléréséhez a foszfor és a kálium arányát csökkenthetjük, akár a felére is, míg a nitrogénét a másfél-kétszeresére növelhetjük.

Termesztése
Magját szabadföldbe helyre vetjük. Rövid a tenyészideje (3,5-4 hónap), ezért elő- és utónövényként is termeszthető. Erkélyládákban, cserepekben, városi lakások balkonjain is megél. Ősszel a betakarítás után távolítsuk el a területről a fertőzött növényi maradványokat, majd szórjuk ki a szerves és műtrágyákat. Az utóbbiak közül a foszfor- és káliumtartalmúak egész mennyisége mellett a nitrogénnek 1/4-ét is ekkor juttathatjuk ki. Egyenletesen terítsük szét a trágyát. Ezután mélyszántással vagy ásással dolgozzuk a talajba, majd hagyjuk rögösen, hogy a téli csapadék könnyen lejusson. Tavaszra a hantok nagy része elmállik. Mihelyt rá lehet menni a talajra, kapával, gereblyével egyengessük el a felszínt. Aprómorzsalékos, kissé tömörített magágyat készítsünk.
Tavasszal, márciusban vessük. Mag termesztésekor legalább május közepéig vessük el, mert később már bizonytalan a beérése. Másodnövényként július-augusztusban is vethetjük, ekkor azonban magra már ne számítsunk. 12–20 cm között húzzuk ki a sorokat úgy, hogy a magok 2-3 cm-nél mélyebbre ne kerüljenek. Vetés után alaposan takarjuk be, és feltétlenül tömörítsük enyhe taposással a talajfelszínt, ellenkező esetben hiányos a kelés. Ebben az időszakban a kapor igen érzékeny a kiszáradásra, ezért – különösen nyári vetésekor – csak öntözéssel kel kifogástalanul. Vethető köztesként is, nem túl magasra növő növények, gyökérzöldségek, burgonya, bab közé.
Rövid tenyészideje alatt két-háromszori kapálással gyommentesen tarthatjuk az ágyását. Szárazságban néhány öntözést, különösen a virágzás időszakában, szépen meghálál. Öntözés nélkül gyorsan száradnak a levelei és kisebb a maghozama.
Levélfűszernek a 30-35 cm-es magasság elérésekor szedjük, ez még a szárba indulás előtti szakasz. Ekkor a hajtások zsengék, dúsan levelesek. A levágott leveles hajtásokat igen vékonyan kiterítve, száraz, fedett helyen szárítsuk meg és apróra összetörve, zárt edényben tároljuk. A magokat folyamatosan szedjük, mert az elvirágzás sorrendje szerint szakaszosan érik. Különösen az első szedésre vigyázzunk, nehogy a középső főhajtás legértékesebb magjai elhulljanak. A megbarnult, de még nem pergő ernyőket metszőollóval vágjuk le, és a levélhez hasonlóan mesterségesen szárítsuk tovább. Rövid tenyészideje és gyors növekedése miatt ritkán vetik főnövénynek, pedig nemcsak nagy zöldtömeget ad (6-8 kg/10 m²), hanem jó maghozó is (1-1,5 kg mag/10 m²).
A gombás betegségek közül a fuzikládiumos varasodás okozza a legtöbb gondot. Ez könnyen összetéveszthető a lisztharmattal. Bimbós állapottól kezdve lép fel, ellene a leghatásosabb védekezési mód a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése. A kártevők közül a levéltetvek és a különböző lepkék lárvái veszélyeztethetik a töveket.

Betakarítása
A leveleket addig szedjük, amíg még zsengék, lehetőleg virágzás előtt, reggel gyűjtsük be őket. A tavaszi magvetéssel elültetett növényekről szinte az ősz végéig folyamatosan szedhetjük a leveleket, majd ősszel gyűjtsük be a magokat, így jövőre is lesz kapor a kertünkben. Kevesen tudják, hogy a kapor bionövényként is hatásos, hiszen a kertbe ültetve elűzi a meztelen csigákat.
Piacon a kaprot általában kisebb csokrokba kötve vagy szárítva, morzsoltan lehet értékesíteni.

Mire figyeljünk kapor vásárlásakor?
A friss kapor íze és illóolajtartalma mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha lehet, frisset válasszunk. Mivel szedés után igen hamar fonnyadásnak indul, a csak kissé fonnyadtat bátran megvásárolhatjuk. A sárgásra fakult, laposra aszalódott kapor viszont már régi szedésű; keressünk inkább szárítottat helyette. A friss kaprot mindig tegyük be a hűtőszekrénybe. Lazán tekerjük nedvesített konyharuhába, vagy állítsuk vízbe. Sajnos a kapor két-három napnál tovább nem tartható el. A friss szárat és leveleket érdemes ollóval gyorsan felvagdalni, majd kisebb-nagyobb adagokban lefagyasztani. Ez a fajta tartósítás szinte változatlan formában őrzi meg a növény ízvilágát. A vastag szárak és magok inkább szárításra alkalmasak.

Ajánlott fajták
A ’Budakalászi’ ismert fűszerkapor fajta a környezeti tényezőktől függően 60–140 cm magasra nő. A ’Szentesi aroma’, ’Aneto’, ’Chrestensen’, ’Mammuth 4553’ is jó termést adnak. Sárgászöld virágernyőikért is termesztik a ’Mariska’ fajtát. A fajta nem magyar, Rosztovból származik (Oroszországból). Termesztésre ajánlott az erős növekedésű és a fűszerkapor két dús lombozatú fajtája, a ’Hedger’ és a ’Hercules’.
Néhány ukrán korai fajta, melyek csírázás után 35 napon belül nagyobb mennyiségű zöld tömeget adnak: ’Грибов-ський’, ’Далекий’, ’Аврора’. 5-10 nappal hosszabb futamidejű a ’Лісногородський’, ’Обільноліственний’. Késői fajták közül a ’Кибрай’ és az ’Алігатор’ elterjedt.

Balog Nóra, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa