Talpon maradtak a gazdák

Hiperinfláció és egyenlítői hőség, szaharai aszály nehezítette idén a mezőgazdaságból élők dolgát Kárpátalján. A kétségbeejtő idénykezdés után azonban kiderült, hogy a termesztőknek sikerült talpon maradniuk.

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Pro agricultura Carpathica Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökét arra kértük, hogy értékelje a végéhez közeledő termesztési idényt.
– Kívülállóként nehéz eldönteni, mi volt pusztítóbb hatású a termesztőkre nézvést: a nagyon hosszan elnyúló aszály, vagy a politikai-gazdasági válság, és az ezzel összefüggő infláció.
– Lássuk mindenekelőtt az utóbbit! Többször is elmondtuk már e lap hasábjain, hogy a régiónkban meghatározó zöldségtermesztés importigényes ágazat – különösen, ami a növényhajtatást illeti –, hiszen a termesztéshez szükséges „input” anyagok – vegyszerek, vetőmagok stb. – leginkább a határon túlról származnak. Így a hrivnya év eleji megingása és leértékelődése a külföldi valutákhoz képest bizony komoly nyugtalanságot okozott, s igencsak „megnyomta” a termesztés költségeit. Ma úgy számolunk, hogy a termesztési költségek a korábbiak 2-2,5 szeresére nőttek, beleértve a megemelkedett munkabérek jelentette többletkiadásokat is. Elmondható tehát, hogy az agrárolló nagyon szétnyílt.
Súlyosbította a helyzetet, hogy az országban tapasztalható válságjelenségek miatt számottevően visszaesett a vásárlóképes kereslet. Az emberek manapság egyre inkább arra összpontosítanak, hogy megszerezzék a betevő falatot, s kevésbé érzékenyek arra, hogy vitaminokban és rostban kellően gazdag táplálék kerüljön az asztalukra. Arra még kevésbé számíthattunk, hogy az idényzöldségeknél drágább primőrökre költik elértéktelenedett pénzüket. Ebből következően a primőr zöldségek értékesítési ára ebben az évben mindössze a másfélszerese volt a tavalyinak. Bár ezen a területen is tapasztalhatók voltak ingadozások, amíg a piac „beárazta” a gazdasági és pénzügyi folyamatokat, összességében az árak inkább csökkenő, semmint emelkedő tendenciát mutattak, így előfordult, hogy bizonyos esetekben még az előző évi másfélszeresét se érték el. Mindebből nyilvánvaló, hogy a termesztés jövedelmezősége jelentősen csökkent.
– Mely területeken volt a legnehezebb a helyzet?
– Visszatekintve az elmúlt hónapokra, a zöldség-gyümölcs ágazat teljesítménye – értve ezen mindenekelőtt a primőrök termesztését –, a gondok ellenére is valóságos sikersztorinak tűnik annak fényében, hogyan teljesítettek a szántóföldi kultúrák. Mind a szemes termények, mind a takarmánynövények fejlődésére erősen rányomta bélyegét az aszály. Valószínűleg az idei volt a valaha mért legmelegebb év régiónkban, nagyon hosszan tartott a 35-37 fokos hőség. Nem csoda, hogy a szántóföldi kultúrák megsínylették ezt az időjárási anomáliát.
Érdekes eltérések mutatkoztak ugyanakkor a zöldségágazat egyes szegmenseiben, például a káposztaféléknél. A káposzta javarészét vidékünkön a primőrök betakarítása után, a szántóföldeken termesztik. Augusztusban a nagybani piaci ára elérte a viszonylag magas, kilónkénti 12–15 hrivnyát. Persze nem csoda, hogy ennek a „közönséges” zöldségnövényünknek az ára időnként az aranyéval vetekedett, ha figyelembe vesszük a már említett jelentősen megemelkedett termesztési költségeket, illetve az elhúzódó aszály miatti terméskiesést.
– Miként hat a termesztésre az idei meleg ősz?
– Úgy tűnik, a hajtatás őszi fordulója nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Napjainkban a korábbiaknál is erőteljesebben érzékelhető, hogy az emberek takarékoskodni igyekeznek, vagyis visszafogják a fogyasztást, és az elkövetkező fűtési idényre tartalékolnak szinte minden pénzeszközt. Ebből következik, hogy bár szeptember folyamán az átlagosnál kedvezőbb körülmények között termeszthettek a gazdák, a megtermelt zöldségeket csak viszonylag alacsony áron értékesíthették. Ez mindenekelőtt a hajtatólétesítményekből ilyenkor legnagyobb mennyiségben kikerülő paprikára, paradicsomra, uborkára érvényes.
– A fentiek tükrében mire számít jövőre?
– Összességében elmondható, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat Kárpátalja magyarlakta vidékein ebben a nehéz helyzetben is viszonylag jól teljesített, változatlanul biztos megélhetést biztosít a családoknak. A gazdák között járva azt tapasztalom, hogy bizakodóan tekintenek a jövőbe. Optimizmusra adnak okot a kelet-ukrajnai harcok csillapodásáról érkező hírek. Hasonlóan hathat a közhangulatra, ha az országnak sikerül békésen lebonyolítani a helyhatósági választásokat, s lecsillapodnak a politikai indulatok. Általános a vélekedés, hogy már elértük a mélypontot, innen csak felfelé vezethet az út. Talán mondanom sem kell, hogy mennyire fontos az optimizmus, hiszen e nélkül nem lehet beruházásba, termesztésbe fogni.

pszv