Kezdőlap » Kárpátalja » Hitélet » A koronavírus és egyházi élet
Zán Fábián Sándor (Forrás: kiszo.net)

A koronavírus és egyházi élet

A pokol kapui sem vehetnek diadalt az egyházon.
A koronavírus-járvány miatt idén karanténban voltunk kénytelenek tölteni a húsvétot, a mennybemenetel ünnepét, a pünkösdöt. A templomok ajtajai zárva maradtak, de az istentiszteletek, a szentmisék nem maradtak el: tévé- és rádióközvetítéseken, illetve online nézhettük, hallgathattuk azt.

A Kárpát-medence magyarsága közösen vehetett részt áldozásban, úrvacsorában. Persze más volt otthonunkban venni magunkhoz a szent jegyeket a családfő kezéből, vagy éppen egyedül elfogyasztani azt… De a hit, a reménység, a szeretet ott volt az otthonokban…

Ezúttal Zán Fábián Sándor püspök nyilatkozik arról, milyen hatással volt, van a koronavírus-járvány miatti karantén az egyházi életre,milyen lépéseket tett a Kárpátaljai Református Egyház azért, hogy a karantén ideje alatt is szóljon az Ige, illetve hogyan szervezzük/szervezhetjük majd gyülekezeti életünket a jövőben.

– Az egyház mindezidáig közösségben élte mindennapjait – az ígéret is így hangzik: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük –, ezért is érint fájón, hogy megpróbálták az embereket elszigetelni egymástól – kezdi a beszélgetést Zán Fábián Sándor. – A járvány miatti helyzet mindenképpen készületlenül ért mindenkit. Ez egy próbaidőszak mindnyájunk számára, s az is biztos, hogy nem fog csak úgy, egyik napról a másikra elmúlni. A gyülekezeti élet más formát öltött. Amióta ez a helyzet kialakult, sokszor eszembe jut az az ige, hogy a pokol kapui sem vehetnek diadalt az egyházon. És bár nem kívánom a meghozott határozatok jogosságát tárgyalni, azok nagyon furcsák és negatív szándékúak voltak az egyházi közösségek számára… A karantén enyhítése után is ezt igazolja az a rendelet, miszerint 10 négyzetméterenként csak egy ember lehet a templomokban, szabadtéren meg nem lehet több 10 embernél. Miközben piacok, éttermek, strandok stb. sokkal nagyobb szabadsággal üzemelnek. Mindezzel együtt azt látom, hogy a tiltások ellenére ott van az emberekben a közösségbe való, az Isten igéje iránti vágyakozás. A gyülekezetek, bár most nehezen, de élnek. Tevékenységük igencsak korlátozódott – elmaradnak a hittanórák, konfirmációs órák stb., a közösségben tartott igehirdetéseket nem helyettesíti az online istentisztelet. A karantén meghosszabbítása pedig még tovább gyengíti ezt a kapcsolatot, ami most csak lelki és virtuális úton tartható fenn.

– Hogyan sikerült mégis eljuttatni az evangéliumot az elzártságban élő hívekhez?

– Úgy vélem, a lelkipásztorok helytállása a gyülekezetekben változó, de kielégítő. Minden gyülekezetben a minimális szolgálatokat megtartották. Az ügyes ifivezetők, hitoktatók is elérték online a tanítványaikat, megtartották az órákat, sőt a tananyag számonkérésére is lehetőség nyílott. Viszont nevelni így nem lehetett, mert az emberi példa, a metakommunikációs információk így nem jutnak el a gyerekekhez, a fiatalokhoz. S a lelkész is tapasztalja ennek a módszernek a hátrányát, hisz más az, amikor élő emberekhez szól, vagy csak egy kamerába bámulva próbálja közvetíteni Isten üzenetét. A gyülekezeti tag ugyan gondolhatja, hogy így csak neki beszél a lelkész, mert őrá néz a képernyőről, de ez így személytelen és elidegenít.

– Olyan lesz-e majd a karantén után az egyházi élet, mint régen?

– Nehéz ezt most még megmondani, s a karantén hatását valószínűleg sokan és sokáig fogják majd még elemezni. Egyébként a Generális Konvent épp beszélgetésünk előtt tartott online konferenciát. Azok a püspöktársak, akiknél már szabad a templomba járás, azt mondták el, hogy a gyülekezetekben az addig templomba járók 80%-a jelenik meg, az úrvacsorán meg 20%-ra számítanak. Leginkább nagyobb városokban ott van a félsz az emberekben, így számon kérik a gyülekezeti tagtól, ha nincs rajta maszk…

– És Kárpátalján?

– A gyülekezeti élet helyreállásáról most még korai beszélni, főleg úgy, hogy a többi egyházkerületekben már nyitva vannak a templomok, nálunk viszont 10 m2-re csak 1 ember juthat. Ez kis közösségekben lassan a normális gyülekezeti élet beindítását elindíthatja, de nagyobb gyülekezetekben nem kivitelezhető. Ilyen esetben rétegalmakat– akár korosztály, akár utcák szerint – kell tartani. Ebben egyébként missziói lehetőséget is látok. Mert ha például az egy utcában élők számára hirdetnek igei alkalmat, akkor a szomszéd is elmegy, nehogy megszólják, s lehet, hogy épp egy ilyen alkalommal szólítja meg őt az Isten. Egyébként, ha sokáig folytatódik ez az egyházellenes intézkedés – merthogy a piacokon, éttermekben, szórakozóhelyeken már sokkal szabadabban lehetnek közösségben az emberek –, lehet, hogy egy-egy gyülekezet hajnali gombászásra indul majd, s az erőben tartanak istentiszteletet. Én ezt anno Kelet-Németországban már megtapasztaltam, ott vándornapra indultak el az emberek az erdőbe, ahol aztán egy tisztáson összetalálkoztak, ahol egy evangelizátor hirdette számukra Istennek igéjét. Ezzel a burkolt, de tapasztalható egyházellenes kampánnyal – amit lehet tagadni, de nem éri meg – szembe kell nézni a keresztyén közösségeknek, fel kell venni a hit pajzsát és a lélek kardját, hogy úgy védekezzünk és úgy harcoljunk az evangélium hirdetéséért és az emberekhez való eljuttatásáért, hogy azt ne tudja megállítani semmilyen rendelet. A járványveszély nagyon komoly, azt komolyan kell venni, főleg itt, ahol az egészségügy nincs igazán felkészülve, de hitünket nem adhatjuk fel.

 

– Fiataljaink életében fontos lépés a konfirmációs fogadalomtétel, ami most elmaradt…

– A konfirmációs oktatás online folytatódott, s ilyen formában lassan mindenütt véget érnek a vizsgák is. Az ünnepélyes fogadalomtételre idén augusztus 16-án kerül sor, s az első úrvacsoravételük új kenyér ünnepén lesz, augusztus 23-án.

Amint már mondtam, hiszem, hogy az egyházon a pokol kapui sem vesznek diadalt, de az emberi helytállásra és a hittudatos Krisztus-követésre ebben az időszakban még inkább szükség van. A világnak az az akarata, hogy elnémuljon Krisztus nevének hirdetése. Ez volt, amikor az első apostolokat megfenyítették – jól van, jól van, csak senki ne hallja meg! –, s így van ez ma is. Ez egy olyan korszak, ami nem fog most lezárulni. A járvánnyal kapcsolatosan nekem vannak kételyeim. Lehet, hogy lesz Covid-20, esetleg 21 is, viszont annak a veszélyét látom, mint a mesében, amikor a pásztorfiú kétszer kiáltott „farkas, farkas!”-t, harmadszor meg, mikor tényleg jött, már senki nem vette komolyan…

Marton Erzsébet

Forrás: refua.tirek.hu

Szólj hozzá!

Read previous post:
2020. június 9., kedd

67 éve született Hüvösvölgyi Ildikó, Kossuth-díjas színművésznő.

Close