Kezdőlap » Kárpátalja » Hitélet » A szeretet hullámhosszán – Helyzetfelmérés
Michelangelo Adam

A szeretet hullámhosszán – Helyzetfelmérés

Szabó Ferenc jezsuita a Vatikáni Rádióban futó sorozatában a családdal foglalkozó októberi püspöki szinódusra készülve a személyesség–szerelem–házasság témakörének kérdéseit tárgyalja a keresztény antropológia és teológia szemszögéből. A nyolcadik részt közöljük.

A Ferenc pápa által meghirdetett püspöki szinódus a családról két szakaszból áll: a most októberi rendkívüli összejövetel elsősorban a helyzetfelmérés (világméretű közvélemény-kutatás) kiértékelésével foglalkozik; egy év múlva, 2015 októberében, a rendes püspöki szinóduson kerül sor a lelkipásztori kérdések/feladatok megvitatására. Az október 5. és 19. között megtartandó III. rendkívüli püspöki szinódus témája: A családpasztoráció kihívásai az evangelizálás összefüggésében. Az I. rendkívüli szinódust 1969-ben tartották a püspöki kollegialitás témájáról, a másodikat 1985-ben a II. vatikáni zsinat recepciójáról, tanítása gyakorlati megvalósításáról.

P. Lombardi sajtókonferenciája
Bevezetésül emlékeztetek Federico Lombardi egyik (tavaly október 10-i) sajtókonferenciájára. Federico Lombardi SJ nagy jelentőségűnek nevezte a rendkívüli szinódus meghirdetését. A Szentatya kifejezte abbéli szándékát, hogy a világ különböző részeit képviselő püspökök részvételével mélyítsék el a család kérdéseit. Helyénvaló, hogy az Egyház együtt elmélkedjen és imádkozzon, valamint közös lelkipásztori intézkedéseket hozzon a legfontosabb témákban – mint amilyen a családpasztoráció –, a pápa és a püspökök irányításával. A rendkívüli szinódus meghirdetése világosan ebbe az irányba mutat – mondta a szóvivő.
A rendkívüli szinóduson részt vesznek: a keleti katolikus egyházak pátriárkái, nagyérsekei, sui iuris metropolitái, valamint az egyes országok püspöki konferenciák elnökei, a több nemzetet egybefogó püspöki konferenciák elnökei (amelyeknek nincs saját nemzeti püspöki konferenciájuk), három szerzetes a klerikusi szerzetesi intézmények képviseletében, akiket a legfőbb szerzetesi elöljárók Uniója választ meg, továbbá a Római Kúria dikasztériumainak vezetői.

Megjegyzések a közvélemény-kutatások eredményeihez
A III. rendkívüli szinódus előkészítő dokumentuma (2013) először vázolja a házasság és a család mai válságos helyzetét, külön megemlítve az utóbbi években jelentkező új tényeket, problémákat: szabad együttélések, beleértve a hasonló neműek „házasságát”, sőt gyakran ez utóbbiaknak engedik a gyermekek örökbefogadását is.
De számos más súlyos helyzet/probléma lelkipásztori gondozása/megoldása is sürgető: vegyes házasságok keresztények között vagy más vallásúakkal, poligámia (többnejűség), egy szülő általi gyermeknevelés (válások!), kasztrendszerből eredő problémák, radikális feminizmus és a házasság intézményének megkérdőjelezése, relativista/pluralista erkölcsi felfogás a szexuális erkölcs terén, keresztényellenes törvényhozás, például a válások kimondása az abortusz engedélyezése kérdéseiben; de az egyházon belül, a hívő keresztények körében is megfogyatkozott a szentségi házasság helyes megértése és értékelése, illetve a bűnbánat szentségéhez és az Eucharisztia vételéhez való hívő járulás gyakorlata.
És itt rögtön megemlítjük az elvált és újraházasodott, de hívő, megtért és gyakorló katolikus felek helyzetét: a szentáldozáshoz való járulás tilalmát, amely a mindjárt ismertetett felmérés eredményei között általában az első helyen áll, mint sürgősen megoldandó lelkipásztori probléma. Természetesen a felmérés, megkérdezés, illetve helyzetjelentés a szinódusi atyák tájékoztatására szolgál, és maga a püspöki szinódus sem hivatott arra, hogy morálteológiai döntéseket hozzon ebben a kérdésben vagy a házassági szexuális erkölcs, például születésszabályozás normáinak újrafogalmazásában.
A szinódust előkészítő dokumentum második része összefoglalja a katolikus egyház tanítását a házasságról és a családról, idézve a Szentírás, a II. vatikáni zsinat (Gaudium et spes) és Szent II. János Pál Familiaris consortio kezdetű dokumentuma, valamint a Katolikus Egyház Katekizmusa főbb pontjait, hangsúlyozva a teremtő Isten eredeti tervének és a Jézus Krisztus által helyreállított eszmény: a szerelem, a házasság és a család szépségét. Ehhez a második részhez kapcsolódik a harmadik, a helyi egyházakba szétküldött kérdőív, amelyből most csak ez egyes kérdéscsoportok címét idézem:
1) Mennyire ismerik a hívek a Szentírás és az egyházi dokumentumok tanítását a házasságról és a családról, mennyire fogadják el és viszik át a gyakorlatba? És az egyházon kívüliek véleménye, kritikája?
2) Milyen helyet foglal el a természettörvény a civil törvényhozásban, intézményekben, iskolai oktatásban és akadémiai tanításban?
3) Az utolsó évtizedekben milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a család-lelkipásztorkodásban, a házasságra való előkészítésben és az evangelizálásban? (Hit átadása, nemzedékek közötti különbség stb.)
4) Néhány nehéz házassági probléma a lelkipásztorkodásban: „élettársi”, házasság nélküli együttélés, elvált és újraházasodottak helyzete (ezek a hívők mit várnak az egyháztól, hogy az Eucharisztiához járulhassanak?), házasságok semmisségének egyházi kimondása, stb.
5) Homoszexuálisok házassága, általuk gyermekek örökbefogadása.
6) Gyermekek keresztény nevelése rendezetlen házasságok helyzetében.
7) Gyermekáldás vállalása, születésszabályozás Humanae vitae körlevél tanítása.
8) Keresztény hit a családban, mai hitválság.
9) Egyéb kihívások, javaslatok.

A közvélemény-kutatás eredményei
A háromnyelvű svájci kérdőív eredményei
Kereken 25 ezer válasz érkezett be. Átlagos életkor 54 év, 47 százalék férfi, 53 százalék nő; ezeknek kétharmada gyermekes. A válaszolók nagy többsége egyházi, plébániai médián keresztül kapta meg a kérdőívet. A konzultáció tehát az egyházhoz közel állók véleményét tükrözi (egyházi házasságot kötöttek, gyermekeiket vallásosan nevelik). Jellemzőjük, hogy ismerik az egyház házasságra és családra vonatkozó tanítását, mégis nagyon kritikus véleménynek adtak hangot vele szemben.
A válaszolók 80 százaléka számára fontos az egyházi házasság, 97 százalék vallásos nevelést akar adni gyermekeiknek. A hit fontos szerepet játszik a családi nevelésben, ennek jele, hogy Svájcban a keresztelések száma nagyon magas. De ez a nyitottság a vallás és a hit felé nem jelenti azt, hogy feltétlenül, kritika nélkül elfogadják az egyháznak a szexualitásról, házasságról és családról szóló tanítását.

Néhány példa a svájci válaszokból
Nagy az egyetértés abban, hogy nem értik és elutasítják az egyház hivatalos álláspontját az elvált és újraházasodott felek szentségektől való eltiltásában. A katolikusok 90 százaléka azt várja az egyháztól, hogy elismerje és megáldja az ilyen párok új házasságát. Az egyháztól több keresztényi szeretetet és megértést várnak az elvált hívők irányában. Különös módon a svájciak kb. 60 százaléka megértő a homoszexuálisok házassága iránt, ugyanakkor 40 százalékuk határozottan elutasítja azt.
A születésszabályozásról vallott egyházi álláspontot (mesterséges születéskorlátozás tiltása) a katolikusok nagy többsége nem fogadja el; már régóta szakadék van e téren a hívő házasfelek körében az egyházi tanítás és a gyakorlat között. Egyébként ez a „szakadék” kisebb mértékben vonatkozik általában az egyháznak a szexualitásról, szerelemről, házasságról és családról vallott tanítására. Ez sürgetővé teszi e tanítás revideálását a család-lelkipásztorkodásban. Fontos lenne a lényeges tanítás megkülönböztetése az aprólékos (revideálható) előírásoktól.
A svájci felmérés összegezése megállapítja: nagyon meglepő a hívők körében a konvergencia, az egyetértés a házasság-család kérdésköreire adott válaszokban: fiatalok és idősek, férfiak és nők, német, francia és olasz nyelvűek gyakorlatilag ugyanolyan válaszokat adtak fontos kérdésekre.

Németország – német nyelvterületek
(Stimmen der Zeit, 2014/7, K. Hilpert cikke)
Hasonló válaszok érkeztek a német egyházmegyékből is a kérdőívekre. K. Hilpert hangsúlyozza: szakadék van a hivatalos egyházi tanítás és a választ adó hívő katolikusok életvitele, gyakorlata között! Külön figyelmet érdemel 20 morálteológus és pasztorálteológus professzor szakszerű válasza a vatikáni kérdésekre. Most összesítésként – leegyszerűsítve – csak néhány választ emelek ki.
A házasság előtti szexuális kapcsolatokra, a mesterséges születéskorlátozó eszközök elítélésére, az elvált és újraházasodott hívők Eucharisztiától való eltiltására, valamint a homoszexuális párok „házasságának” elvetésére vonatkozó egyházi tanítást a német katolikusok élesen bírálják, e morált élettől idegennek, maradinak, túlhaladottnak minősítik, ugyanakkor a házasság szentségét, a házastársi hűség és szerelem kizárólagosságát, valamint a gyermekáldást nagyra értékelik.
A cikkíró szerint nem meglepő a közvélemény-kutatásnak ez az eredménye, hiszen az említett és más problémák már az 1968-as Humanae vitae kezdetű körlevél után kirobbant tekintélyi és kulturális válság, valamint morálteológiai viták során terítéken voltak, és – legalábbis lelkipásztori szempontból – ma is megoldásra várnak. Persze egy püspöki szinódus nem oldhat meg egy csapásra morálteológiai problémákat, nem revideálhatja a katolikus szexuális tanítást, de tájékoztathatja a Tanítóhivatalt a valóságról, a hivatalos tanítás és a hívők gyakorlati élete közötti szakadékról, valamint a családlelkipásztorkodás sürgető feladatairól, éspedig megőrizve az egyházi tanítás folytonosságát.
Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában (222-223. pontok) megfogalmazta az alapelvet az evangelizáláshoz: „Az idő a tér fölött áll.” „Elsőbbséget adni az időnek azt jelenti, hogy inkább a folyamatok elindításával, mint a terek birtoklásával foglalkozunk.”

Befejezésül
Lombardi atya fent idézett sajtókonferenciáján – utalva arra a dokumentumra, amelyet a freiburgi egyházmegye egyik lelkipásztori hivatala adott ki az elváltak és újraházasodottak kérdésére vonatkozóan – megjegyezte: „Ebben az összefüggésben zavart okozhat olyan lelkipásztori megoldások felvetése, amelyek egyes személyek vagy helyi intézmények részéről fogalmazódnak meg. Hangsúlyozni kell az egyházi közösség teljes egységben való előrehaladásának jelentőségét.”
Ferenc pápa több ízben felhívta a figyelmet a család témakörének jelentőségére, különösen ami a házasságok semmissé tételét és a második házasságokat illeti. Ezt a problémát már XVI. Benedek pápa is a szívén viselte – emlékeztetett rá maga Ferenc pápa szeptember 16-án, amikor találkozott a római papsággal.
„Szabad-e áldozniuk vagy sem? A kérdést nem lehet így leegyszerűsíteni, mert aki ezt teszi, az nem érti a probléma lényegét – figyelmeztet Ferenc pápa. – Az egyház felelősségének súlyos kérdése ez, amellyel az érintett családoknak tartozik. Az egyháznak most tennie kell valamit, hogy megoldja a házasságok semmisségének problémáját. Ez a lét valódi perifériája.”

Forrás: Magyar Kurír

Szólj hozzá!

More in Szerelem
lilaakac 014
Szeretnék szeretni!

A boldogsághoz fontos, hogy szeretve legyünk és szerethessünk feltétel nélkül. A szeretetnek sok formája ismert, legnagyobb erővel mégis a szerelem...

Close