„Aki követni akar engem…” – A keresztútjárás hagyománya

A nagyböjti időszakban az egész kereszténység Krisztus szenvedéséről és kereszthaláláról elmélkedik. Ennek egyik jellegzetes ájtatossága a keresztútjárás. A tizennégy állomásból álló elmélkedés egy közösen vagy egyénileg, kötött vagy saját szavakkal elmondott imádság, amely feleleveníti Jézus szenvedésének mozzanatait.

A keresztút eredetileg az a körülbelül fél kilométeres útszakasz Jeruzsálemben, amelyet Jézus végigjárt a kereszttel a Golgotáig. A hagyomány szerint az útvonalon már a föltámadás utáni napokban végigmentek néhányan, többek közt a Boldogságos Szűz is felkereste Fia szenvedésének állomásait.

Feljegyzések szerint zarándokok rendszeresen a tizennegyedik századtól járták a jeruzsálemi keresztutat, bár azok a stációk nem voltak teljesen azonosak a maiakkal. A hívek megálltak a felállított márványtáblák előtt, s kis szünetet tartottak, hogy imádkozzanak és gondolkodjanak az ott történt eseményekről. A nagyböjti imádság a szentföldi zarándokok révén került Nyugat-Európába. A tizennégy stációs forma 1518-ban alakult ki.

Később egyre több helyen idézték fel Jézus tanácsát: „Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen engem”. Ma már minden katolikus templomban van egy megszentelt keresztút.

A keresztút elvégzése lehetőséget ad arra, hogy az ember elkísérje Jézust életének legnehezebb szakaszán, együtt érezzen Vele, ezáltal erőt merítsen a hétköznapok nehézségeinek elviseléséhez. A Megváltó szenvedésébe való beleélés bűnbánatot, kiengesztelődést, alázatot, végül reményt és hitet eredményez az imádkozóban.

A beregszászi római katolikus templomban a nagyböjti időszakban minden szerdán és pénteken 16 órakor kezdődik a keresztúti ájtatosság.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma