Kezdőlap » Kárpátalja » Hitélet » Az én fiam meghalt és feltámadott…

Az én fiam meghalt és feltámadott…

Azután így folytatta Jézus: “Egy embernek volt két fia.

A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” “Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”
Lk 15,11-24.
 
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott. (Lk 15,24)
Kislányunk talált egy kóbor macskát a verandán. Engedély nélkül elkezdte etetni. És akkor bekövetkezett az elkerülhetetlen: Öreg Tom berendezkedett nálunk. Prémes szürke bundája és halk dorombolása hamarosan fontos része lett az életünknek. Mikor már biztosak voltunk benne, hogy végleg elkóborolt, ő mindig beállított szakadtan és véresen, csonttá soványodva.
Van valami Öreg Tomhoz hasonló a tékozló fiúban. De ugyanúgy bennünk is! Élvezzük Isten családjának kényelmét és szeretetét, de ugyanakkor lázadó természetünk időnként bajba kever bennünket, és sokszor lelkileg és néha fizikailag is kiéhezve és sebesülten végezzük. Nem számít Öreg Tom hányszor bóklászott el, mindig örömteli volt, amikor valamelyikünk felkiáltott: “Nézd csak, ki jött meg!” Valaki mindig töltött neki egy tálka tejet, és mindig volt, aki meleg fürdőt készített számára.
Mai igeszakaszunk azt mondja nekünk, hogy Isten mindig hazavár bennünket, nem számít, hányszor tévelyedünk el. Képzeld el, ahogyan kedvesen üdvözölnek a mennyben, és valaki felkiált: “Nézd csak, ki tért vissza hozzánk!”
Imádság: Drága Urunk, akaratos természetünk mindig arra indít, hogy elhagyjuk szerető gondoskodásodat. Köszönjük, hogy visszafogadod a te buta, elkóborló gyermekeidet. Ámen.
Ha elkóborolunk, Isten hazavár.
Madeline Peterson (Nebraska, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ ELSZÖKÖTT TINÉDZSEREKÉRT ÉS SZÜLEIKÉRT!

Forrás: csendespercek.hu

More in hit, ima
Nagy és kis ajándék

Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe.

Close