Az ikon örömhír

Január 6. és 10. között a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban szervezte meg hagyományos ikonfestő lelkigyakorlatát a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet.
„Urunk, Jézus Krisztus testi életének örök emlékezetét … őrzi a hagyomány, hogy emberi formában ábrázoljuk, azaz látható teofániájában, jól tudva, hogy így magasztaljuk fel Isten Igéjének megalázkodását” – hangzik Szent Germanosz konstantinápolyi pátriárka ikontiszteletről szóló gondolata, amely évről évre a lelkigyakorlat mottójaként szolgál.
A most negyedik alkalommal megszervezett ikonfestő lelkigyakorlaton 17 fő vett részt. A négy nap alatt megismerkedtek az ikonfestés történetével, azokkal a technikákkal, anyagokkal, amelyekkel évszázadokkal ezelőtt készült, s amelyekkel ma készül egy ikon. Az esemény lelkigyakorlat jellegét az adja meg, hogy festés közben az alkotók megtapasztalhatják azt a lelkületet, amely az ikonfestéshez szükséges, s amely által az elkészült mű több lesz egy egyszerű képnél. A görögkatolikus egyházban nagy tisztelet övezi az ikonokat, mert ezzel ábrázolható Jézus Krisztus megtestesülése, az Atya, a Fiú, Mária és a szentek. Az ikonok az isteni világot mutatják be, amelyet fokozatosan ismer meg és ér el az ikonfestő, közelebb kerülve ezzel Istenhez és ahhoz a személyhez, akit az ikon ábrázol. Ahogy azt Zolcsák Miklós görögkatolikus parochus, a lelkigyakorlat vezetője korábban nyilatkozta: „A liturgikus gazdagságon kívül az ikon is nagy kincsünk, mely ünnepeinknek is része, s mellyel ma is üzenni tudunk másoknak. A művészeten keresztül bárkit meg lehet szólítani, mert akár kereső, akár hit nélküli emberről legyen is szó, a művészetre mindenki nyitott. Az ikon által újra és újra beszélni tudunk Krisztusról, hisz Ő is azt mondta: »…Hirdessétek az evangéliumot!«. Az pedig nem más, mint az örömhír.”
A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet negyedik ikonfestő lelkigyakorlata január 10-én szentliturgiával zárult, amely során Zolcsák Miklós megszentelte az elkészült ikonokat.

Espán Rita