gyerek iskolataska

Bepakolva…

Amikor a bőrönd kerekét vizes ronggyal letörölgettem és feltoltam a szekrény tetejére, pontosan tudtam, hogy vége a nyárnak. Már csupán mozdulatokból is következtetni lehet a tényre: a tisztogatás, az elpakolás már végérvényes jelzi, hogy vége van valaminek és kezdődik egy másik időszak.

Ugyanezzel, de ellentétes mozdulattal nyílnak ki a gardróbok ajtajai, tárulnak fel a szekrények mélyei, a függönyök mögötti titkos rejtekhelyek. Évenként visszatérő mozdulattal kerülnek ki nyári pihenőjükből az iskolatáskák nagyobb vagy kisebb sóhajtások mellett.
Az elővétel még rejthet titkokat. Milyen kincs lehet a tavalyi táska mélyén egy fél rágó, kis cukorka, elbújt vonalzó, elveszettnek hitt toll. Régen fekete-fehér képeken, ma a Facebookon milyen büszkén állnak apró tulajdonosaik – főleg az elsőbe menők – a már teletömött iskolatáskáikkal, a hátukon cipelve megannyi ezüstsörényű lovacskát, szőke hercegnőt vagy éppen vágtázó lovat, száguldó autót.
Együtt van a tolltartó, benne sorakoznak a szépen kihegyezett ceruzák, a megfaragott színesek, a hold alakú radír, a tollak, kis vonalzó, körző, szögmérő, ecsetek, egyéb eszközök. Sorakoznak a becsomagolt füzetek hagyományos színben piros szélű fehér címkével (retro), vagy cicás, kutyusos, lovacskás változatban, színes újságba, régi naptárba öltöztetve, ha nem éppen szőke tinik, énekes sztárok képeivel színesítik a repertoárt. Így sorakoznak tudományra éhesen az üres lapok, a vonalas, sima, négyzetrácsos füzetek várva a mozdulatot, amikor valaki végre kinyitja őket, jobb tenyerének felfelé fordított ujjait végighúzva a gerincen írni kezd, s ugyanígy várják a kibontást a friss, újdonságot és sajátos papírszagot árasztó munkafüzetek, puha és keményborítású könyvek. Kincsre és tudásra vágyó gyerekek nyitják ki őket.
Mi lesz még a csomagban? A különböző oktatási koncepciók, a tankönyvszabályozás harcai, a kulturális légkör, a csökkenő színvonal mire motivál? Mit tesznek bele a tanárok? Elégséges lesz-e tudás a diákoknak? Mire mennek vele? Hogyan küzdik meg harcaikat a tanárok az egyre többet követelő szülőkkel? Mi tesznek bele, ami nem szükséges, ami csak lehúzza a táskát? Mit pakolunk bele mi, felnőttek? Papírokat, anyagokat, érdemjegyeket csupán? Mi a tudás? Mitől szeretik meg az olvasást a diákok? Mitől csillan fel a szemük? Mitől vágynak majd valami többre? Mitől lesz cél és tervezés az életükben? Mitől találják meg az élet értelmét? A jó utat? A hitet? A Gondviselést? A Gondviselőt?
A hetedikes hittankönyv elején egy fiatal lép be egy iskola kapuján. Be vagyunk pakolva? Belépünk? Kezdődik a tanév…
Bölcsföldi András
Forrás: parokia.hu