Beszámoló a Lídia-kör novemberi találkozójáról
Amikor kinyílik egy ajtó…
Minden egy döntéssel kezdődött… A Lídia-kör tagjai (lelkészfeleségek és lelkésznők) Isten segítségét kérve úgy döntöttek, hogy azt a kis közösséget, amely eddig (2010 tavaszától) egyházmegyei szinten, lelkészfeleségek és lelkésznők között működött, most megváltoztatja arculatát és kinyitja „ajtóit” újabb testvérek előtt, azaz: egyházkerületi szintre az eddig szűk körű alkalmat, és mindenki beletartozhat a „körébe”, aki valamilyen szolgálatot (beteglátogatás, hitoktatás, stb.) végez egyházunkban.
A „kinyílt ajtó” egy csodálatos, Istentől gazdagon megáldott csendesnapot eredményezett 2011. november 19-én, a balazséri Béthel Konferencia-központban.
A program délelőtt 9 órától kezdődött, amikor is a résztvevőket (kb. 55-en lehettünk) köszöntve énektanulással kezdtük meg együttlétünket (az összegyülekezéshez illően a „Tégy eggyé, Urunk…” kezdetű éneket énekeltük, amely a 133. zsoltár egyik átdolgozása). Igei köszöntéssel szolgált közöttünk Halász-Balog Zita lelkésznő, aki a 133. zsoltár alapján hirdette Isten üzenetét. Elmondta, hogy Isten gyönyörködik a gyermekeiben akkor, amikor igazi, szeretetből fakadó egyetértés van közöttük, nem pedig irigykedés, harag, gyűlölet… Akkor küld áldást az Úr az Ő népére, ha megvalósul az „egy test vagyunk sokan Krisztusban” – ige (hiszen tudjuk: „hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás…”). Ahogyan a Hermón harmatja áldás volt a Sion hegyén, úgy lehet örömforrás, Isten országának valósága a világban az Isten gyermekeinek egyetértése.
Az áhítat után a Lídia-kör eddigi összejöveteleiről, azok témáiról, családias közösségéről, beszélgetéseiről számolt be Magyar Katalin nagyberegi segédlelkész, majd Páll Lászlóné Gál Irén lelkésznő előadása következett, amelynek címe „A család megújulása” volt. Az előadás rendkívül érdekes volt, aktuális problémákra hívta fel a figyelmet Dávid (mint király, édesapa és férj) életén keresztül. Külön élmény volt úgy hallani Dávid királyról, hogy nem csak a pozitív, a csodálatos zsoltárokat megíró oldala volt kiemelve, hanem a hibái, életének mélységei, a családjával való nem túl dicsérendő kapcsolata is. Mindez pedig arra tanított, hogy hogyan NEM kellene viselkedni az embernek az otthonában. A család az a hely, ahol az embernek leginkább meg kellene élnie a hitét, ahol leginkább ki kellene mutatnia a szeretetét, segítenie kellene az övéit. Dávid király, mint férj és édesapa, sajnos, nem mindig volt a helyzet magaslatán. Miért jó erről hallani? Mert ezeken túl pedig jó volt látni, hogy Isten mégis nagyon közel engedte magához ezt az embert, mert meg tudta bánni bűneit. Isten kegyelme végtelen, és ez adhat reményt nekünk is abban, hogy még lehet, még tudunk – természetesen csak Isten segítségével – változtatni. Sokunkban hagyott maradandó élményt ez az előadás.
Másik előadónk Berghauer-Olasz Emőke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Pedagógia és Pszichológia Tanszékének tanára volt, aki „Milyen az egészséges család?” címmel tartott egy rendkívül építő előadást. A gyermekek fejlődésével együtt járó jellegzetességeket, a családias légkör (a szülők) gyermekekre való hatásának pozitívumait, a szülővé válás, gyermeknevelés témáját körbejárva beszélgetős előadást hallhattunk. Az előadó jóvoltából a nők gondolataiba az idők során berögzült különféle tévhiteket is sikerült eloszlatni (pl., hogy a férfiakat távol kell tartani a csecsemőtől, mert úgysem tudnak velük megfelelően bánni („meg sem tudják fogni rendesen…”), ami a jelenlévő nő- és asszonytestvérek számára valóban építő, újabb kérdéseket is felvető, a témában (saját családjukkal való kapcsolatukban) való elmélyülést eredményezett.
Az előadások után egy nagyon finom ebédet fogyasztottunk el, majd az előadásokat közösen megbeszélve, énekelve-imádkozva lezártuk alkalmunkat. A lezárásban hívogattuk a testvéreket az immáron Lídia-műhelynek keresztelt közösségünk következő, valószínűleg márciusi alkalmára.
Istené legyen a dicsőség az áldott közösségért, alkalomért!
Magyar Katalin