„Boldogok, akik a házadban laknak… Hálaadó istentisztelet Hetyenben

Egy-egy település lakóiról sokat elárul temetője és temploma. Nos, a hetyeni temetőben még nem jártam, de temploma és környezete azt sugallja, hogy hagyományaihoz, hitéhez hű nép lakik itt, akik a nehéz gazdasági helyzet ellenére mindent megtesznek, hogy a szent hajlék méltó legyen arra, hogy Isten ott szívesen lakozzék, hogy ott legyen velük, amikor imáikban Hozzá fohászkodnak, mikor énekekkel Őt magasztalják. Július 14-én a gyönyörűen megújult kazettás templomért adott hálaadásra hívogatott a nemrég helyére került harang.

Az ünnepi istentiszteletre érkezőket Cseresznye Albert helyi lelkész köszöntötte, s szívből zengett a gyülekezet ajkán az ének: „Adjatok hálát az Istennek”. „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura!… Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged” – szólt Isten Igéje Zsukovszky Miklós esperes tolmácsolásában.

A református ember számára fontos a templom, s mindenkor sokat tett annak felépítéséért, szépítéséért. De nem a kő kell, hogy fontos legyen, hanem az, aki eljött értünk, kezdte igehirdetését Zán Fábián Sándor. A püspök arra figyelmeztetett, hogy mindenkor a tiszta Ige hangozzék ebben a hajlékban, annak a szava, aki egyszülött fiát küldte a golgotai keresztre, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Olvasni és hallgatni kell az Igét mindenkor, hisz Jézus tanítása vezet el az igaz hitre és cselekedetei bizonyítják, hogy lehet megtérni. Isten Igéje lelki táplálék az ember számára, s a templom az a hely, ahol ezt megkaphatja, mondta az igehirdető. A templom akkor tölti be küldetését, ha a gyülekezet itt Igével töltekezik, ami a tudás és a bölcsesség forrása, hangsúlyozta Zán Fábián Sándor. Ismernünk kell a Szentírást, mert Isten Igéje páncél és fegyver is, hogy védekezni tudjunk a Sátán kísértéseivel szemben. A püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy a sokaság csak Isten jelenlétének tudatában lesz gyülekezetté, ha tudja, hogy Ő ott van köztük, amikor imádkoznak, amikor énekkel magasztalják az Urat. Jézus által bűnbocsánatot kaptunk, ne utasítsátok hát el az igehirdetést, mert azzal Istent utasítjátok el, mondta. Legyen ez a megújult templom a lelki életetek központja, kérjétek az Isten Igéjét az ő szolgája által, s fogjátok látni, hogy üdvösséget készített számotokra. Aki nem hisz, az elkárhozik, zárta gondolatait Zán Fábián Sándor, aki a hit és a megtérés, a megújult templomban a megújult lelkek fontosságára hívta fel a figyelmet.

A közös imádságot követően Lelkes János gondnok ismertette a templom, a gyülekezet történetét, illetve beszámolt a felújítási munkálatok menetéről, köszönetet mondott a támogatóknak – a magyar kormánynak, a Kárpátaljai Református Egyház vezetésének –, megköszönte a gyülekezeti tagok munkáját, imáit, s Isten áldását kérte valamennyiük életére.

A meghívott vendégek, lelkészek – köztük a Borsiból érkezett testvérgyülekezet vezetője – egy-egy igével köszöntötték az ünneplő gyülekezetet, majd a gyülekezet ifjú tagjától, Bihari Károlytól hallottunk egy szép verset. Az együttlétet a helyi énekkar szolgálata tette igazán felemelővé.

„Bizony elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged. De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet!” – idézte zárszavában Zsukovszky Miklós a 73. zsoltár 27–28. verseit, utalva arra, hogy lám, elmúlt a dicsősége, eltűnt az a korszak, amelyik magát állította Isten helyébe. A templom viszont ma is csodálatosan tündöklik, hirdeti, hogy ez a nép szereti az Istent. Az ősök azért építették e hajlékot, hogy legyen egy hely, ahol találkozhatnak Istennel. Becsüljétek meg a templomot, ez most a ti oltalmatok, ide jön közétek az Úr, ha segítségül hívjátok, mondta az esperes.

Végezetül Cseresznye Albert az elmúlt húsz év együtt megélt csodáiért adott hálát. „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16) – zárta a hálaadó istentiszteletet a lelkész. Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel ért véget.

Marton Erzsébet