Kezdőlap » Kárpátalja » Hitélet » Egy közösség újraélesztése – Református istentisztelet Újdávidházán
118708

Egy közösség újraélesztése – Református istentisztelet Újdávidházán

Karácsony másnapján igencsak emlékezetes, mondhatni történelmi eseményre került sor a Munkácshoz közeli Újdávidházán: 57 év után újra magyar/ukrán református istentiszteletre került itt sor egy romtemplom falai között, Isten szabad ege alatt. Mint a 70 éves Balázs János elmondta, addig itt 19 református család élt, mára három maradt. De megtudtuk azt is, hogy többen vannak, csak vegyes házasságban élnek, csak református hitélet híján más felekezetek alkalmait látogatják.

Hogy mi történt a templommal? Nos, János bácsi elmesélte, hogy azt 1959-ben a szovjet hatalom elvette, a harangtornyot lebontotta, a harangot, az orgonát elvitték. Először raktárként működött, majd tornateremként használták addig, míg a tető be nem szakadt. Azóta pedig az enyészet itt az úr. Dancs István, a Beregi Református Egyházmegye szórványmissziós megbízottja elmondta, hogy amikor a nyár folyamán idelátogattak, az egykori templom elhagyatott falai között a természet visszafoglalta tulajdonát: fák, bokrok nőtték be azt. Szeptemberben aztán egy lelkes csapat érkezett Fornosról, Rákosról, Kajdanóról, Munkácsról, Borzsováról, Beregújfaluból és Gátról, hogy megtisztítsák a terepet. Azóta is rendszeresen látogatják a települést, felkeresik a reformátusokat, és megpróbálnak missziói munkát végezni itt, nyitva a más felekezetűek felé is.

Néhány évvel ezelőtt Páll László Rákos és Kajdanó missziói elkötelezettségű lelkésze az ottani presbiterekkel – amikor a gyülekezet szórványjövőjét vizsgálták –, ellátogattak Újdávidházára is, hogy felmérjék, milyen állapotban van az itteni magyarság, a reformátusság, illetve a templom, illetve, hogy megpróbálják újjáéleszteni ezt a közösséget. Nem mondhatunk le az örökségünkről, nem mondhatunk le közösségekről, mert könnyen előfordulhat, hogy hamarosan mi is ilyen helyzetbe kerülünk, vallja Páll László. Akinek meggyőződése, hogy a szórványban meg kell erősíteni az anyanyelv oktatását, a közösségi életet, hogy fennmaradjanak.

Az újdávidházai református kis közösséget a munkácsi református gyülekezet karolta fel. Mint Taracközi Gerzson lelkésztől megtudtuk, néhányan Dávidházáról hozzájuk járnak istentiszteletre. A figyelem akkor irányult feléjük, amikor betegúrvacsorát hoztak a településre. Akkor mérték fel a templom állapotát, s látták, hogy a munkácsi gyülekezetnek egyedül ennek felújítására nincs ereje, akkor fogtak össze a környező gyülekezetekkel, s takarították ki annak területét. Aztán a beregi egyházmegye presbitereivel döntöttek a szórványmissziós bizottság létrehozásáról, s azóta rendszeresen látogatják az ittenieket, akik örömmel fogadták a kezdeményezést, s reménykednek abban, hogy egyszer újra templomukban dicsőíthetik az Urat…

December 26-án mintegy kéttucatnyi helyi lakos karácsonyi énekeket énekelve (ukránul) várta a Váralja körzethez tartozó gyülekezetekből érkező vendégeket. S jöttek erre a történelmi istentiszteletre többek között Dercenből, Gátról, Izsnyétéről, Munkácsról, Rákosról. Az igét ezúttal Zsukovszky Miklós esperes hirdette a Lukács 2, 1-14 alapján. Hangsúlyozva, hogy mindig, mindenért Istené a dicsőség, s ha ezt megadjuk, akkor várhatjuk a békességet a szívünkben, a Földön. Áldásra és segítségre az számíthat, aki megtanulta dicsőíteni Őt. Hisz Isten annyira szeret minket, hogy egyszülött Fiát, a világ megváltóját küldte a földre. Készítsünk hát helyet számára a szívünkben, mert csak Vele lesz békességünk, hangsúlyozta.
Közös imádság és ének – magyarul és ukránul –, meghitt beszélgetések… A szemekben a remény pislákoló mécsesei lobbannak fel. Taracközi Gerzson megfogalmazta legmerészebb álmát: jövő karácsonyra tető alatt hirdetik majd itt Isten igéjét. De ennek a mai, szabad ég alatti alkalomnak is megvan a maga varázsa… Zsukovszky Miklós esperes is abbéli reményének adott hangot, hogy Újdávidháza a magyarság szórványszigete lehet majd, s ez a templom nem csupán igehirdetéseknek, de a magyar nyelv oktatásának is helyet adhat, és itt létrehozhatunk egy magyar, református, de más felekezetek felé is nyitott közösséget. Hisszük, hogy összefogással, erős imaháttérrel Isten akaratából valóra válhat az álom.

Marton Erzsébet

Forrás: refua.tirek.hu

Szólj hozzá!

Read previous post:
mobiltelefon_002
Az emberek negyven százaléka magányos az okostelefonja nélkül

Reprezentatív felmérések szerint a vizsgált emberek negyven százaléka magányosnak érzi magát az okostelefonja nélkül - ismertette Kalamár Hajnalka klinikai szakpszichológus...

Close