Erőssége a nincstelennek – Ingyenkonyha indult Ung megyében

„…Erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben…” (Ézs 25,4a) Ézsaiás mondatának örök érvényességét tapasztalhatjuk Egyházunk életében, amikor a váratlanul romlásnak induló ukrajnai gazdasági helyzetben, a tömeges elszegényedés folyamatában elkezdték kinyújtani segítő karjaikat felénk az anyaországi magyarok, az erdélyi testvérek, s örömmel elmondható, hogy a felvidékiek is a szívükön viselnek bennünket. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja egy komoly projektet indított útnak ez esztendő második felében, amikor az a gondolat fogant meg Balogh Attila esperesünk szívében, hogy érdemes lenne a rászoruló, sokszor egészen kiszolgáltatott időseknek, valamint a hátrányos helyzetű családoknak heti néhány alkalommal meleg ételt vinnünk. A felmérések, adategyeztetések után elindulhatott a tényleges munka, s így több mint kétszáz rászorulónak tudjuk hetente kétszer házhoz vinni az elkészített ebédet.
Rengeteg hálás visszajelzés, megerősítő és bátorító üzenet érkezett azóta vissza hozzánk, hiszen olyan diakóniai szolgálatról beszélünk, amely azokat célozza meg, akik igazán a társadalmunk perifériájára szorultak a közelmúltban.
November havában látogatást tettek Kárpátalján mindazok, akik a távolból, de annál nagyobb figyelemmel kísérik ezt a szolgálatot. Így többek között Ráton is, Nagygejőcön is alkalmuk adódott arra, hogy a gyülekezetek állapotát, az emberek életkörülményeit felmérjék, illetve egy darabon nyomon követhessék az ebédkihordók szolgálatát is. Többekkel egyetemben Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese, Ibos Henrieta, a Diakóniai Központ igazgatónője, valamint Krausz Viktor esperes képviselték felvidéki testvéreinket ezen a találkozón.
Istenünk áldását kérjük Felvidék református népére, köszönetet mondva a célirányos áldozathozatalért, s mi magunk is azzal a reménységgel fáradozunk, s végezzük diakóniai feladatainkat, hogy Isten idővel kiemel majd bennünket ebből a történelmi mélységből. Azt pedig jól tudjuk mindnyájan, hogy „aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” (Péld 19,17)

Szimkovics Tibor