Ezüstmise Beregdédában

Zsúfolásig megtelt a beregdédai görög katolikus templom augusztus első vasárnapján: pappá szentelésének 25. évfordulóját ünnepelte ezen a napon Szabó Konstantin, az Ungvári Romzsa Tódor Teológiai Akadémia prefektusa, püspöki tanácsos, aki 1986-tól szolgálja Kárpátalján a görög katolikus híveket.

Az ünnepségre sokfelől érkezett híveket településük parókusai is elkísérték, ők olvasták fel a Szent Liturgia elején a könyörgéseket. Az első szentírási szakasz Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveléből hangzott fel, majd Szent Máté evangéliumából felolvasásra került, hogyan sokasította meg Jézus az öt kenyeret és a két halat.

Köszöntötte Szabó Konstantint Demkó Ferenc, a Beregszászi Görög Katolikus Esperesi Kerület esperese, majd az ünnepelt magára öltötte az egykori híveinek adományából készült díszes papi ruhát és mellkeresztet. Demkó atya hangsúlyozta, hogy mindennek szimbolikus jelentősége van: Konstantin atyát annak idején titokban szentelték fel, a hívek tudta nélkül, így az, hogy most magára ölthette a papi ruhát, egyben annak az eseménynek szimbolikus, ugyanakkor ünnepélyesebb megismétlése a hívek közössége előtt.

A dédai görög katolikus hívek nevében Halavács János köszöntötte Szabó Konstantint. Hálát adott Istennek, hogy elérkezhetett ezen ünnepnap, melyet Konstantin atya korábbi szolgálati helyén, egykori hívei körében ünnepelhet. Majd Demkó Ferenc esperes a Kr. e. 8. században élt Izajás próféta életéről és Izrael népének elhurcoltatásáról szólt. Mint az atya magyarázatában elmondta, ebben a korszakban a nép megtörik, megbűnhődik vétkéért, el kell szenvednie az elhurcoltatást Babilonba. De a reményt a szabadulásra nem adják fel, mivel mindig akadnak olyan istenfélő emberek, próféták, akik annak lángját nem hagyják kialudni. „1982-ban, amikor népünk még a szolgaság igája alatt sínylődött, egy fiatalember úgy döntött, Istent fogja szolgálni. Dönt és cselekszik, noha van olyan családtag, aki figyelmezteti: „Csak meg ne bánd.” De ő megy. (…) Isten munkája csodálatos: ő ismerte a jövőt, és tudta, hogy az akkor még huszonéves fiatalember arra hivatott, hogy „babiloni fogságban” élő népének papja legyen.” Az esperes elmondta még, hogy az eredményes munkát kitűnően mutatja a zsúfolásig megtelt templom, mely még az adományokból készült ruha ékességénél is jobban példázza a hívek szeretetét és megbecsülését.

Az ünnepség végén maga Szabó Konstantin is szólt a hívekhez. „Csak meg ne bánd – ezek a szavak, melyeket beszédében Ferenc atya idézett, édesanyámnak a szentelésem napján, 1986-ban mondott szavai voltak. Nagyon sokszor gondolkoztam azon, miért mond nekem ilyet az édesanyám. Később családom története kapcsán megértettem. Édesapámat, Szabó Józsefet 1947-ben szentelték fel, és 1950 májusában már börtönben volt, mint a nép ellensége. Édesanyám pedig 28 éves fiatalasszonyként, másfél éves gyermekkel a karján nem kapott munkát, mert a „nép ellenségének” felesége volt. Ezért voltak hát a figyelmeztető szavak.” Ezek azonban nem riasztották el céljától Konstantin atyát, pedig amikor 1982-ben elkezdte a felkészülést, már alig voltak Kárpátalján magyar görögkatolikus papok.

A hívek közös köszöntése után Szabó Konstantin atya ezüstmisés áldást osztott, majd végezetül miroválásra és agapéra került sor.

Fischer Zsolt

Kárpátalja