Ferenc pápa katekézise a családi konfliktusokról és a velük kapcsolatos felelősségről

Jól tudjuk, nincs olyan család, amelynek életében ne fordulna elő, hogy a családtagok magatartása a legdrágább és legintimebb érzelmeket sérti meg.

Vannak szavak, tettek (és mulasztások!), amelyek ahelyett, hogy kifejeznék a szeretetet, megvonják azt a másiktól, vagy, ami még rosszabb, meg is ölik a szeretetet. Ha ezeket a még begyógyítható sebeket elhanyagoljuk, súlyosbodnak: erőszakosságba, ellenségeskedésbe, megvetésbe torkollnak. Olyan mély szakadás jöhet létre, amely teljesen eltávolítja a férjet a feleségtől, és arra készteti őket, hogy máshol keressenek megértést, támaszt és vigaszt. Ám gyakran ezek az ún. „támaszok” nem gondolnak a család javára!
A házastársi szeretet kihűlése neheztelést visz a kapcsolatokba, melyeknek felbomlása a gyerekekre „szakad”.
Itt vannak tehát a gyerekek. Szeretnék elidőzni egy kicsit ezen a ponton. A látszólag oly fejlett érzékenységünk és minden kifinomult pszichoanalízisünk ellenére, kérdezem, nem váltunk-e teljesen érzéketlenné a gyermeki lélek sebei iránt. Minél inkább igyekszünk ajándékokkal és édességgel kárpótolni, annál inkább elvész a lélek – legfájdalmasabb és legmélyebb – sebeinek értelme. Sok szó esik viselkedészavarokról, lelki egészségről, a gyermek jólétéről, a szülők és gyermekeik szorongásáról… De vajon tudjuk-e még, mit jelent a lélek sérülése? Érezzük-e a mázsányi súlyt, amely összezúzza a gyermek lelkét azokban a családokban, ahol rosszul bánnak egymással és ártanak egymásnak, s ez végül a házastársi hűség megszegéséhez vezet? Döntéseink – például elhibázott döntéseink – meghozatalakor mekkora súllyal esik latba, hogy azok milyen hatással lesznek gyermekeink lelkére? Amikor a felnőttek elveszítik a fejüket, amikor mindegyik csak magára gondol, amikor az anya és az apa bántják egymást, lelkileg a gyermek nagyon szenved és elkeseredik. Olyan sebeket szerez, amelyek egész életére kihatnak.
A családban minden szorosan összefügg: amikor a család lelke megsérül valamelyik ponton, a sérülés mindenkire átterjed. És amikor a férfi és a nő, akik azt vállalták, hogy „egy test” lesznek és egy családot alkotnak, megrögzötten csak saját szabadság- és sikerigényeikre gondolnak, akkor ez a torzulás mélyen megsebzi gyermekeik szívét és életét. A gyerekek sokszor elrejtőznek, hogy egyedül sírjanak… Fontos, hogy jól megértsük ezt! A férj és a feleség egy test. Gyermekeik pedig test a testükből. […] Onnantól kezdve, hogy a férfi és a nő egy testté lettek, az apa és anya közötti minden seb és elhagyás húsbavágóan kihat gyermekeik életére.
Igaz, hogy vannak esetek, amikor a különválás [szétköltözés] elkerülhetetlen. Megeshet, hogy erkölcsileg egyenesen szükségessé válik, amikor arról van szó, hogy a gyengébb házasfelet vagy a kisgyermekeket meg kell védeni az erőfölény, az erőszak, a megalázás, a kihasználás, az eltaszítás és a közöny súlyos sérüléseitől. […]
Kérjünk az Úrtól nagy hitet, hogy Isten szemével lássuk a valóságot, és nagy szeretetet, hogy az ő irgalmas szívével közelítsünk az emberekhez.