Freskó a vakolat alatt – Ritka lelet Nagybégányban

Sokszor az egyszerű dolgok mögött rejtőznek az igazi szépségek. Jó példa erre a nagybégányi református templom esete, ahol a vakolat alatt egy több száz éves, még a reformáció előtt festett freskó rejtőzött hosszú ideig. Az egyetemes magyar egyháztörténet tekintetében is igen ritka és értékes művészettörténeti alkotás Szent Ilona történetét mutatja be, amint éppen megtalálja Jézus Krisztus keresztjét.

Az érdekességről Szim­cse­ra Jánossal, a KMKSZ Nagybégányi Alapszervezetének elnökével beszélgetve szereztünk tudomást, aki elmondta, hogy a hosszú időn át feledésre ítélt, még a reformáció előtti évszázadokban festett freskóra 1981-ben, felújítási munkálatok közben bukkantak rá. „Az első levéltári források tanúsága szerint már az 1300-as évek elején pápai tizedet fizetett a falu, amiből arra következtethetünk, hogy a templom akkor már létezett, vagyis a freskónak is az idő tájt kellett készülnie” – informál Szimcsera János, aki szerint nemcsak a freskó, hanem az azon látható cselekmény is igen ritkának és egyedinek számít.

„Nagybégányban már igen korán elfogadták az új református hitet – csatlakozik a beszélgetéshez Fekete Károly, a gyülekezet presbitere. – A reformáció idején a község nagyobb része templomával együtt áttért az új hitre. 1636-ban már virágzó anyagyülekezet volt itt. Több mint valószínű, hogy az új hitre áttért gyülekezet átvakolta a templomot, a reformációval összeegyeztethetetlen katolikus freskóval együtt, amiről mi sem tudtunk egészen 1981-ig.”

„1981-ben már igencsak javításra szorult a templom belső része – emlékszik vissza id. Jaró János gondnok, a gyülekezet harangozója, aki fiával, Jánossal jelenleg ismét annak felújításán munkálkodik. – Javítási munkálatokat kezdeményeztünk, s a fal levájása közben vettük észre, hogy a vakolat egy freskót takar. A gyülekezet lelkipásztorának lelkiismeretére jellemző, hogy a freskót nem engedte tönkretenni vagy bevakolni. Az említett részt meghagyta, körülötte a falat bepucolta, ám – református vallásról lévén szó, mely tiltja a képek tiszteletét – egy hatalmas furnérlappal takarták el azt.”

Fekete Károly elmondása szerint szeretnék a freskót a közeljövőben restauráltatni. „Restaurálnánk és egy lepellel takarnánk le, így bárki megtekinthetné ezt az igen értékes történelmi emléket” – mondja. Hasonlóan vélekedett Szimcsera János is, aki megemlítette, hogy szeretnék elérni, hogy anyaországi restaurátorok tekintsék meg a templomot.

Elismerően nyilatkozott minderről Marosi István nagybégányi görögkatolikus parochus is. „A freskó azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja megtalálja Jézus Krisztus keresztjét. Tudomásom szerint megyénk egyetlen templomában sincs megörökítve ez a motívum hasonló formában, s már pusztán ebből a szempontból is értékes ritkaság. Nagyon örülök annak, hogy Nagybégány ilyen, az egyháztörténethez is kötődő művészettörténeti jelentőségű alkotással bír.”

A bégányi templomon kívül korábban már más református templomokban is bukkantak freskómaradványokra, melyek sorsa változatosan alakult: egyes gyülekezetek restauráltatták, míg mások barbár módon lemeszelték azt. Reméljük, hogy ez az egyedi művészeti és történelmi alkotás nem esik a hozzá nem értés áldozatává, s utódaink – mint ősi múltunk tanúját – a jövőben is megtekinthetik majd.

F.Zs.
Kárpátalja hetilap