Így indultak ők

Miért lesz valaki lelkész? Felkészít-e a teológia a lelkészi szolgálatra?

Hogyan telnek egy lelkipásztor napjai? Könnyebb vagy nehezebb társat találnia? Összeállításunkban fiatal lelkészekről olvashatnak, akik arról meséltek nekünk, hogyan kezdődött szolgálatuk.

Mély vízbe került, amikor elkezdte segédlelkészi, majd beosztott lelkészi szolgálatát – állítja Kovács Enikő.

– Szembesültem a saját korlátaimmal, rájöttem, hogy kevés talentumos szolga vagyok, és ezt a keveset tudom felajánlani Istennek, Ő pedig ebből akar valamit kihozni – emlékszik vissza a kaposvári évekre a fiatal lelkész, aki ma már a kulcs-rácalmási missziói gyülekezet lelkipásztora. A fiatal nő elárulja, vannak feladatok, amelyekhez nem ért; ilyen az építkezés is, de ebben számít a presbiterek segítségére, és mint mondja, jól kiegészítik egymást. Arra is rá kellett jönnie, hogy a kamaszokkal kevésbé találja meg a közös hangot, mint saját korosztályával.

– Már a teológián vagy a gyülekezeti szolgálatunk elején felismerjük, hogy milyen ajándékaink vannak, mit csinálunk szívesen és miben kell képeznünk magunkat. Segédlelkész voltam, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy számomra a lelkigondozás az egyik legfontosabb terület. Sokat beszélgetek az emberekkel a családlátogatások alkalmával vagy amikor a kórházban meglátogatok egy-egy gyülekezeti tagot. Persze, van, ami megtanulható, és van, ami nem. Az empátiát, a másik ember szeretetét el lehet sajátítani, és ha így állunk ott a másik mellett, az nagy segítség neki.

Vajon kellőképpen felkészíti-e a teológia a lelkészi szolgálatra készülőket? Az egyetemi évek Kovács Enikő szerint jó alapot adnak.

– Mindenből kaptunk képzést, az idő szorítása miatt azonban nem lehet jó mindenki dogmatikából, az ószövetségi és újszövetségi nyelvekből, homiletikából, poimenikából. Valamennyiünknek volt olyan területe, amire bizonyos szinten szakosodtunk, a szakdolgozatunkat is abból írtuk. Amire sokkal jobban felkészíthetne a teológia, az a lelkészség gyakorlati része. Soha nem mutatta meg senki, hogyan kell egy anyakönyvet kitölteni, irattározni, leltárt készíteni, a könyvelésről nem is beszélve. Ilyenkor mit tehet a kezdő lelkész? Megkéri az idősebb kollégáit, hogy avassák be a papírmunka rejtelmeibe, és egy idő után elsajátítja azt is – fogalmazott a lelkész.

Az adminisztrációnál is fontosabb lett volna vezetéselméletet tanulni a teológián – teszi hozzá.

– Hogyan vezessem a gyülekezetet, a presbitériumot? Mit jelent az, hogy a vezető inspirál, motivál, és nem ráerőlteti az akaratát a többiekre, hanem együtt megy azokkal, akiknek a vezetője? Jó lett volna kiscsoportvezetést is tanulni, hogy az ifjúsági óra vagy a bibliaóra ne miniatürizált istentisztelet legyen. Hogyan lehet falun vagy kisvárosban gyülekezetet építeni? Ez sincs benne az alaptantervben. Talán nem arra van berendezkedve a teológia, és az egyházunk sem, hogy meg kell szólítani az embereket. Még mindig azt várjuk el, hogy a parókiára jöjjenek be hozzánk, a világ azonban megfordult, nem zárkózhatunk be, nekünk kell közéjük mennünk.

– Arról, hogy mit jelent a lelkészi szolgálat, a szőnyi gyülekezet lelkipásztora mutatott jó példát. Később az ő lánya is lelkész lett, és nagyon jól prédikált, tudott kommunikálni az emberekkel, szóval elragadó személyiség volt. Bár nem lelkészcsaládban nőttem fel, az ő életük mintázta nekem, mit jelent lelkésznek és jó lelkésznek lenni – emlékszik vissza Kovács Enikő.

Néhány dolgot viszont csak akkor értett meg a fiatal lelkipásztor, amikor saját bőrén tapasztalta.

– Meg kellett tanulnom, hogy van, aminek elsőbbsége van. Nekünk, lelkészeknek az ünnep nem azt jelenti, hogy három napot a családdal vagyunk, hanem nagyon intenzíven készülünk. Amikor másnak ünnepnapja van, nekünk szolgálat; és amikor vége van az istentiszteletnek, a családlátogatásnak, a betegúrvacsorának, akkor ülhetünk le. Egy lelkészkollégám mondta, hogy míg mások dolgoznak, nekünk szintén van feladatunk, míg mások otthon vannak, mi akkor látogatjuk őket.

Kovács Enikő hozzáteszi, amikor felszentelték, arra tett esküt, hogy ellátja a szolgálatát, ezért nem panaszkodik. A lelkészi szolgálat szerinte ebben hasonlít az orvosi vagy a katonai szolgálathoz, bizonyos határokat mégis meg kell húzni – állítja.

– Fontos, hogy ki tudjak kapcsolódni, fel tudjak töltődni és tudjak ünnepelni én is. Mindezt magamnak kell megteremteni, és figyelnem kell, hogy ne folyjon egybe teljesen a szolgálat és a magánélet. Ha ez sikerül, jó szívvel és örömmel tudok készülni minden vasárnapra és minden ünnepi szolgálatra; örülök, hogy van kikhez szólni.

Gyermekkorában gondolt először arra, hogy lelkésznek kellene mennie, de egy ideig inkább arról álmodozott, hogy autó- vagy motorversenyző legyen. Amikor gyülekezetbe járt már, a reálérdeklődésű középiskolás sokak meglepetésére újra a lelkészi pálya iránt kezdett érdeklődni. Két lelkipásztor példája miatt döntött úgy Adamek Norbert, hogy református teológiára jelentkezik.

– Czövek Olivér bácsi szeretete és az, hogy mindenkivel megtalálta a közös hangot, egy életre bevésődött, Pap András pedig a teológiai látásmódjával hatott rám ugyanilyen erővel – árulja el a kecskeméti lelkész.

Vajon milyen arányban kell teológusnak, és milyen arányban pásztornak lennie egy jó lelkésznek? – tudakolom. Adamek Norbert szerint a hangsúlyok időről időre, gyakran kiszámíthatatlanul tolódnak el.

– Az ideális az lenne, ha minden teológiai tárgyú tudományban naprakész lenne a lelkipásztor, prédikációiban felhasználná a holt nyelveket, kiválóan művelné a gyakorlati teológiát, a dogmatikát, az etikát. A hétköznapi munkában azonban – legalábbis ott, ahol én vagyok – erre nem sok idő van. Egyik napról a másikra adódhatnak meglepő fordulatok: valaki megbetegedik a lelkészek közül, bármikor közbejöhet egy temetés, másnapra készülni kell, valaki, aki szolgálatot vállalt, beteg családtagját kell, hogy ápolja. Eközben lehetne persze egy kis időt szakítani a teológiatudomány művelésére, de hogy őszinte legyek, nem sok kedvem van már este nekiállni egy rendszeres teológiai mű elolvasásának.

Nincs is mindenre égető szükség a gyülekezeti szolgálatban – tartja a fiatal lelkész.

– A dogmatika hiányát rettenetesen nem érzem a szolgálatom közben, egy gyülekezetnek viszont fontos tudnia, hogy mitől református azon túl, hogy csillag van a templom tornyán vagy hogy a liturgia különbözik más felekezetekétől. Mi a hitvallásunk, és miért éppen az, ami? A hitvallás-ismereti kérdések még bonyolultságukban is sokkal egyszerűbbek, mint egy-egy dogmatikai tétel. Ugyanakkor, alkalmazni tudni kell az ismereteket: utána kell nézni bizonyos kifejezéseknek, szótárazni kell és dogmatikailag helyretenni egy-egy vázlatot, ám mindennek nem szabad látszódnia a prédikációban. Engem azért alkalmaznak, hogy végigjárjam ezt az utat, és a gyülekezetnek a lényeget adjam át, ha pedig valamit el tudok mondani tíz percben, ne egy órában mondjam el.

A teológus az, aki a teológiát állandóan műveli – vélekedik Adamek Norbert; a legtöbb lelkész szerinte csupán a készülés közben foglalkozik a tudományággal.

– Most látom, mennyi haszna lett volna annak idején néhány szakirodalom elolvasásának. Vizsgáztam ugyan belőlük, és jól is mentek ezek a tantárgyak, de már elfelejtettem egy részét a tananyagnak. A görög nyelvet szinte a nulláról kezdtem újratanulni, mert szeretném érteni, miről szólnak pontosan egyes igehelyek. Teológusként nem motivált semmi arra, hogy görögül olvassam a Bibliát; most már vannak emberek, akiknek számít a szöveg pontos jelentése – értük megteszem.

Misszió gyümölcse ő maga is – vallja Bella Péter. A győri agglomeráció missziói gyülekezetének lelkipásztorát tizenkilenc évvel ezelőtt egy barátja hívta el a zalaegerszegi református gyülekezetbe. A kamasz megszerette a közösséget, majd konfirmált, végül a teológiára is jelentkezett. Ma már missziói gyülekezetet gondoz, és úgy véli, tudja, hogyan lehet megszólítani az egyházon kívüli embereket.

– Nem riasztja el a fiatalokat, hogy lelkész vagyok, sőt, amikor erre fény derül a beszélgetés közben, még inkább megnyílnak. Szeretek kötetlenül beszélgetni, magam is megdöbbenek azon, hogy a sokszor lesajnált világi fiatalokban mekkora éhség és mélység van.

Bár szívesen köt új ismeretségeket, a fiatal lelkipásztor nem árulja el rögtön, hogy lelkész; szeretné, ha az emberek előbb megismernék azt, aki ő. Ügyel azonban arra, hogy fordított esetben lelkipásztori hivatását ne arra használja, hogy megvalósítsa önmagát. Személyisége kibontakoztatására egyébként is akad lehetősége. Bella Péter korábban a Reposzt elnevezésű református blogra írt, évek óta a Közös(s)Ég Magazinban olvashatjuk írásait, és fotózni is szeret. Mint mondja, a képíráshoz nem kellenek szavak, ezért így tud legjobban kikapcsolódni.

– A lelkészi szolgálat a hivatásom, a mesterségem, a szolgálatom, ahol egyre jobbnak kell lenni, de meg is kell maradni a háttérben, mert nem rólam kell, hogy szóljon. Ha éppen megtalál egy egyházi feladat a lelkészi szolgálaton felül, és éppen rám van ott szükség, akkor legyen; de nem az a célom, hogy én, Bella Péter megmutassam, mire vagyok képes.

Vajon hogyan lett a frissen az egyházba csöppent kamaszból református lelkipásztor a hatéves teológiai képzés végeztével? – Tudakolom a több mint egy évtizede szolgáló lelkésztől.

– Amikor elkezdtem a teológiát, nem homályosította el a látásomat lila köd. Tisztában voltam vele, hogy lelkészként nem fog minden azonnal menni, nem fogok tejben-vajban fürdeni, mégis rengeteget változtam az egyetemen, és ezzel együtt változott a leendő hivatásomról bennem élő kép is. Amikor bekerültem, azt hittem, mindent tudok, csak csiszolni kell a tudásomon egy kicsit; a következő fázisban úgy éreztem, semmit nem tudok; végül úgy jöttem el, hogy keveset tudok, de megtanultam kérdezni.

Nyitott szemmel és alázattal közelíteni az emberek felé – erre a hozzáállásra törekszik Bella Péter lelkipásztorként.

– Megtanultam, hogy ha valahova odakerülök, nem berobbanni kell, hanem figyelni és jelen lenni. A szónoklatoknál sokszor fontosabb a párbeszéd, az odahallgatás. Figyeljem meg, hogy zajlik az élet az új helyen, mit várnak és várnak el az emberek; vizsgáljam meg, mit tudok adni és mit tudok vállalni! Ezután pedig együtt határozzuk meg, hová szeretnénk eljutni, és ne én írjam elő azt a gyülekezetnek!

– Örülök annak, hogy amikor kijöttem a teológiáról, egy lelkész mellé kerültem, mert ő megmutatta, hogy mibe kell kicsit többet beletenni, hol kell visszafogni magam, hogyan lehet alkalmazkodni ahhoz a közösséghez úgy, hogy ne oldódjak fel, és később valamit formálhassak rajtuk. Ezt nem tanultuk meg az iskolapadban, és nem is lehet – teszi hozzá a lelkipásztor.

Nemcsak a felettes, de a barátok, a kollégák és a társ is hozzájárulnak a szolgálat sikeréhez és a szolgáló lelki egészségéhez.

– Engem körülvesz egy olyan baráti kör, ahol kiereszthetem a gőzt, és ahonnan segítséget kapok. Fontos, hogy ne tartsuk magunkban a nehézségeinket, hanem kibeszéljük, ami gyengít minket. Egy szupervízori hálózatra is nagy szükség lenne a református egyházban, de úgy tűnik, még nem nőttünk fel ehhez – fogalmazott a lelkész.

Vajon ugyanolyan könnyen talál párt egy teológus, mint egy polgári foglalkozású fiatal? Bella Péter szerint nincs különbség, és recept sincs arra, hogyan és mikor érdemes házasodnia egy lelkésznek – még ha sokan próbálnak is ilyen kritériumokat felállítani önmaguknak vagy másoknak. Lelkésznek lenni nem mindig riasztó az ismerkedéskor, gyakran inkább érdekesség – vélekedik a jegyességben járó lelkipásztor, aki arról mesél, egy alkalommal még csak ismerkedett egy lánnyal, amikor kiderült, hogy a fiatal nő egyházát szerető, hívő katolikus, ezért nem találkoztak többé. A lelkészekre vonatkozó egyházi törvény értelmében ugyanis református lelkipásztor házastársa csak evangélikus vagy református lehet.

– Felelősséggel tartozunk azért, amire vállalkoztunk. Egy lelkésznek tudnia kell előre gondolkodni, és tekintetbe venni a másikat is az ismerkedéskor. Házas emberként pedig arra kell vigyáznunk, hogy ne erőltessük bele a társunkat a tradicionális lelkészfeleségképbe, ha tőle az idegen. Meg kell védenünk a magánéletünket is, időt, energiát szánnunk arra, hogy legyen saját terünk, és ne legyen jelen minden percben a munkánk a konyhaasztalnál.

– Ott akarok szolgálni, ahol szükség van rám, és ahol rám van szükség – összegzi gondolatait a fiatal lelkész. A jó lelkipásztor a helyén van, képességeinek megfelelő feladatokat lát el, és Isten kezében megsokszorozódik, amit bele tud tenni a szolgálatba Bella Péter szerint. A lelkipásztor hozzáteszi:

– A jó lelkész párbeszédkész, nem enged az evangéliumból, de magából és az elképzeléseiből igen; és szereti azokat, akik rá vannak bízva.

Forrás: parokia.hu