Istenre hangolódva – dicsőítő délutánt szerveztek Beregszászban

A KRISZ Beregi Alapszervezete tavaly alakult Beregszász és a környékbeli falvak fiataljaiból. Egyik új programjukat, a Ráhangoló elnevezésű dicsőítő délutánt 2016 őszén szervezeték meg első ízben. A második alkalomra július 16-án került sor a beregszászi református templomban.

Július közepén több mint száz fiatal és örökifjú érkezett a meghirdetett programra nemcsak az alapszervezet vonzáskörzetéből. A megjelenteket Maksai Attila lelkipásztor köszöntötte egy igeverssel és annak rövid magyarázatával. “Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (I Kor 1, 18) Kétféle ember létezik: aki elvész, és aki üdvözül. Akik az előbbihez tartoznak, azok számára nem a megfeszített Jézus van a kereszten. Az ő szívükben annak helyén a pénz, fegyver vagy éppen egy másik ember áll. De mi, akik Isten gyermekei vagyunk, tudjuk, hogy a megfeszítésről és áldozatról szóló beszéd nem bolondság. A lelkész végül hálát adott azért, hogy a Krisztusban való bizodalom erőt adhat, és, hogy ez az erő itt lehet ma ezen a délutánon az énekekben.

A zenés imádságok sorát a háromtagú munkácsi roma dicsőítő csapat nyitotta. Teljesen átszellemülve, minden porcikájukkal az Úrnak zengve énekelték: „Szívvel, szájjal, kézzel, lábbal dicsérlek Uram”.

A házigazdák részéről a FRIGY Band szolgált nagy lelkesedéssel, akik a közös magasztalásra buzdítottak mindenkit. Zenei összeállításuk végén pedig egy bibliai verset helyeztek a szívünkre: „Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.”

A hangszeres dicséretek között Mónus Dóra, a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet presbitere, az alkalom konferansziéja egy verssel magasztalta Istent. Majd Balogh Dávid gitárral, énekben mondta el: Nincs más, csak Te!

A fellépők sorát a Laudis dicsőítő csapat zárta, akik a többiekhez hasonlóan líraibb és vidám, pörgős énekekkel egyaránt készültek.

Az alkalom végén Balázs Antal lelkipásztor, az alapszervezet elnöke megköszönte a szolgálattevők munkáját, hiszen az ő vezetésükkel a megjelentek kevésbé muzikális része is együtt dicsérhette az Urat. Áldottuk Őt – ha nem is lanttal, citerával, de sokféle hangszerrel, rengeteg fiatallal, és ami a legfontosabb: tiszta szívvel. Soli Deo Gloria!

-gabriella-