Kerékpártúrán a Tóhát ifjúsága

Immár ötödik alkalommal ült biciklire a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) Tóháti alapszervezetének ifjúsága, hogy két keréken hódítsa meg a kelet-magyarországi utakat. Az alkalom a Te-Kérj nevet viseli évek óta, mivel nem csak az izmokat feszítik meg a hívő fiatalok ezen a kiránduláson, hanem kitartással imádkoznak is. Napjaink rendszeres részeként tartottunk áhítatokat és imaközösségeket.

Július 4-én tizenhárom láthatósági mellényes, energiával teli fiatal gyülekezett Haranglábon. Igével indultunk és áldást kértünk útitársnak az első, és egyben leghosszabb útvonalhoz. Első állomásként Sárospatakot tűztük ki. Majdnem száz hosszú kilométeren keresztül vezetett az út a célig, és azon az estén különösen jól esett az alvás. Reggel látogatást tettünk a helyi teológiára és az intézmény múzeumába is betekintést nyertünk. Majd lelkes kis csapatunk Nyíregyházának vette az irányt, és nagyot csobbant a helyi Sóstófürdőben. A harmadik napon a negyven kilométerre lévő Nyírbátorban meglátogattunk a református templomot, és egy random Pintér Béla koncert is a programunk részévé vált. A kedves vendéglátás, és bőséges vacsora után Mátészalkán pihentük ki a fáradalmakat, és másnap Vásárosnamény felé gurult a kerekünk. Egy újabb fürdőzés után a helyben megrendezett Zoárd-napi sokadalom keretein belül megvalósuló EU-Cycle konferencián vehetett részt túránk vezetője, Pataki Gábor. Ez a projekt Vásárosnamény és a testvér településeinek (szlovákiai Nagykapos, romániai Margita, ukrajnai Beregszász) közös szervezésében valósult meg. Szombaton a sokadalomhoz főzőtudásukkal is hozzájárultak a kárpátaljai biciklisták. Egy főzőversenybe neveztek be, és helyi specialitásként saslikot és káposztasalátát készítettek. A kóstoló zsűri elismerő szavakkal illette a kárpátaljai finomságot. A konferenciával és főzőversennyel kibővült kerékpártúránk vasárnap ért véget, amikor a túrán utoljára ültünk biciklire. Összesen 250 kilométert tudhatunk a hátunk mögött.

Hogy miért volt érdemes ötödször is vállalni a fárasztó kilométereket, az időjárás viszontagságait, és az út veszélyeit? Mert annak ellenére, hogy fizikailag lemerített, lelkileg és érzelmileg feltöltött. Útközben találkoztunk a táj szépségével, hűsöltünk a medencékben, és nem utolsósorban az isteni jelenlét és egymás társasága az, ami még inkább gazdagította az egyébként is élménydús kirándulást.

Isten áldása kísérje a szervezők életutazását is!

Baranyi Eszter