Kiskörzeti csendesdélután Nagymuzsalyban

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6, 19-21) Ezekkel a szavakkal köszöntötte Baksa Zsolt, nagymuzsalyi lelkipásztor a csendesdélutánon megjelent testvéreket.
Mindössze néhány nappal református vallásunk születésének ünnepe után, november hatodikán szerveztek kiskörzeti alkalmat a nagymuzsalyi gyülekezetben. A délután témája is ez, vagyis a reformáció, újjáéledés volt.
A Beregszászi-dombvidék oldalában található, kis körtemplom teljesen megtelt helyi és környékbeli hívekkel. Az alkalmat Sápi Zsolt, Badalóban és Macsolán szolgáló lelkipásztor áhítattal nyitotta. Az alapigét a 2 Királyok 22, 8-11-ből olvasta, majd utalt a reformáció céljára és erejére. A lelkész arra biztatott mindenkit, hogy bátran vegyük magunkhoz az Úr Igéjét, fedezzük fel, és értsük meg azt! A Királyok könyvében leírt történetből tudjuk, hogy a Biblia tekercseinek megtalálása indította a népet, annak felfedezésére. A mai ember hibája, és bukásainak oka, hogy mi sokszor nem az Ige világosságát keressük – hangsúlyozta Sápi Zsolt, majd az Úr üzenetének keresésére biztatta az egybegyűlteket.
Az énekekkel és imával egybekötött alkalmat Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi lelkipásztor szolgálata követte. Előadásának címe: A református és magyar karakter kapcsolódási pontjai. Kezdésként Ézsaiás könyvének negyvenedik részéből hozott el néhány ismert sort, biztatásként: „… De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Majd sorra vette a magyar és református karakter jellemzőit, egészen a török hódoltságig visszamenően fejtette ki, miben és miért hasonlít egymásra a két karakter. Kitért Európa kétpólusú rendszerére, a környezeti hatások következtében kialakult emberi jellemvonásokban fellelhető különbségekre. Kiemelte a Kárpát-medence szerepét, az itt élő társadalom és református jellem különösen erős hasonlóságát. Ebből fakad az is, hogy a református (és kálvinista magyar) ember úgy éli az életét, úgy végzi a munkáját, hogy azzal nem embereknek, hanem Istennek szolgál. Ez teszi őt kiváló munkaerővé.
Az előadó hangsúlyozta a problémamegoldás fontosságát. Kifejtette, hogy a reformáció sikere is ez volt. Hiszen a kor kérdéseire, problémáira kívánt választ adni. Ez kell ma is! Kitért a jelen hatalmas változásaira, mely nem először fordul elő a történelem során, hiszen 500 évente jelentős civilizációs és társadalmi változásokat, míg ezerévente hatalmas népvándorlásokat jegyeztek fel. Ahhoz, hogy ma ezzel is szembenézzünk, illetve a kárpátaljai magyar református közösségünket is megtartsuk, bűnbánatot kell hirdetnünk és könyörögnünk kell! Mert van Istenünk!
Az előadást követően a nemrég alakult Nagymuzsalyi Református Énekkar szolgált közöttünk verssel, zsoltárokkal, énekekkel.
Az evangelizáció alkalmával Szanyi György, borzsovai lelkipásztor szólt Sámuel elhívásán keresztül. „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.” (I Sám 3, 10) A Második Helvét Hitvallást idézve elmondta – Isten hirdetett Igéje, Isten Igéje. Ahhoz, hogy eljusson hozzánk az üzenet, először kell, hogy legyenek, akik szolgálják az Urat, és elviszik az Ő akaratát a nép közé. Másodszor kell, hogy meghalljuk és megértsük az üzenetet. Éli is csak harmadszor értette meg, hogy akit ez a fiú hall, az maga az Isten. Kérdés, hogy a mai ember képes-e meghallani az Úr szavát? Hiszen az ember is csak azt hallja meg, amire kihegyezte a füleit. Aztán ha el is jutunk a hallásig, még nem elég. Az Igének ne csupán hallgatói, hanem cselekvői is legyetek – hangsúlyozta a szolgálattevő, kitérve arra, hogy az a jó igehirdetés, mely után nem csak ájtatosan köszönjük meg a lelkész szolgálatát, hanem mi magunk is azonnal tettre készekké válunk.

A záróének után a muzsalyi gyülekezet szeretetvendégségre hívta a közösséget. Az Úr áldása legyen a gyülekezeten! Ő munkálja ki a szívünkben a tenni akarást!

Nagy Gabriella