Miért jó ministrálni?

A beregszászi római katolikus egyházközségben évről évre egyre több fiú jelentkezik ministránsnak. Népszerű program. Vagy inkább foglalkozás? Mi is a ministrálás? Bárdos Istvánnal beszélgettem, aki hetente összegyűjti a fiúkat egy közös imára, beszélgetésre, tanulásra, játékra…

– Mi a ministrálás?

– Egyrészt szolgálat, másrészt életforma, mert nem lenne hiteles, ha a templomból kijövet megváltozna a lelkület, lehullana rólunk a szenteltvíz, és elköteleződés nélkül élnénk életünket. Egy fiún látszania kell, hogy ő az oltárnál szolgál, hogy ott van a Jóisten közelében, segít a szentmisében. Nem szabad, hogy ez feledésbe merüljön a hétköznapokban. A ministrálásnál még a testtartás is lényeges, hogy ily módon kifejezzék szolgálatuknak fontosságát. Erre igyekszem megtanítani a kisfiúkat a hittanórákon.
A ministrálás által nem ritkán születnek papi elhívások, hiszen ennek a szolgálatnak nem rejtett célja a stafétabot átadása, ez a legjobb táptalaja annak, hogy az egyházban legyen utánpótlás. De az sem kevésbé nemes feladat, ha majd családapák, férjek lesznek felnőttkorban, mert úgy is szolgálhatnak, sőt…

– Ki jelentkezhet ministránsnak itt, Beregszászban?

– Az a fiú, aki gyakorlatilag tud írni, olvasni, aki már viszonylag önálló. Ez körülbelül 7–8 éves korban következik be.

– Milyen gyakran kell jönni szentmisére egy fiúnak, aki az oltárnál szolgál?

– Minden vasárnap és ünnepnap, de ha megteheti, hétköznapokon is.

– Hány ministráns van Beregszászban?

– Büszkék vagyunk a létszámra, hiszen tizenkilenc-húsz ministránsunk van. Ráadásul – úgy veszem észre – a fiúk között presztízsnek számít, ha végezheti ezt a szolgálatot, szeretnek a foglalkozásra is járni. Nagyon fontos, hogy a pap megszólítsa a fiúkat, hogy csatlakozzanak, mert többeknek lenne hozzá kedve, csak nincs bátorsága jönni. Nálunk megvan ez a meghívás.

– Ki lehet-e öregedni ebből a szolgálatból?

– Esetleg abban az esetben, ha pappá válik az illető. Nálunk vannak felnőtt ministránsok is, de általában a nősülés után abbahagyják a szolgálatot. Lehet, hogy pont a feleségek viszik el az oltártól a ministránsokat (nevet). Én vagyok az egyedüli családos, aki megmaradtam.

– Gyerekkorod óta ministrálsz?

– Szégyen vagy nem szégyen, de én egy olyan ministránsoktató vagyok, aki gyerekkorban nem ministrált, mert nem engedték.

– Milyen közös programokon vesznek részt a fiúk?

– Hetente van egy foglalkozás, melynek van egy elméleti, imádságos része, azután játék, sport, közösségépítő tevékenység következik. Kedvezőbb időjárás esetén kimegyünk a sportpályára. Időnként kirándulásokat szervezünk. Például a közeljövőben a Nyíregyházi Állatkert a cél, ezt a napot már nagyon várják. Végeztünk már önkéntesen templom körüli takarítást, részt vettünk az ökumenikus Szeretethíd programon. Minden tevékenység során nagyon fontos a Szentlélek jelenléte. A sportpályán is körbe állunk és imádkozunk, tehát mindenhol megéljük a hitet.

– Vannak-e nehézségek?

– A korkülönbséget említeném meg a nehézségek között. A nagyobb ministránsok elkülönülnek. Fontosnak tartom, hogy kicsiknek-nagyobbaknak legyen közös programjuk. Ezen most dolgozunk. Jó lenne közös szalonnasütés, bográcsozás. A hely is megvan, szépen kialakult a Pásztor Ferenc Közösségi Ház, és tovább szépül. A mesterek lerakták az alapot: összekeverték a cementet, vizet, homokot, meszet. A mi dolgunk pedig az, hogy a nyers gyermek- és felnőttlelkeket keverjük össze a Szentlélekkel, és a hit színező anyagát adjuk hozzá.

– Miért nem ministrálhatnak lányok?

– Ez teljes mértékben papfüggő. Nálunk úgy alakult, hogy a lányok inkább énekelnek, a fiúk pedig az oltárnál szolgálnak. Én is úgy látom, hogy mivel a papi utánpótlás mégiscsak a fiúkból lesz, ezért fontos, hogy ők kapjanak helyet a pap mellett. Ha lányok is jönnek, elvonja a fiúk figyelmét a másik nem közelsége.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma