Ne legyen más istened…

Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.

Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)

Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!

Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!

De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.

Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.

Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!

 

…és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. (2Tim 1,4)

Korosodó édesanyám egyedül él, és örül a család és barátok látogatásának. A világ meglehetősen beszűkült számára, mióta a papa meghalt; ritkán merészkedik ki a házból, csak az élelmiszerboltba és a közeli patikába megy el. Hébe-hóba megjegyzi, hogy a gyerekei nem elég gyakran néznek be hozzá. De amikor azt mondta, „Vágyom a gyermekeim után!”, hirtelen szomorúság járta át szívemet, és szavai egy mélyebb kérdést vetettek föl bennem: Isten is vágyakozik utánunk?

Az izraeliták, Isten választott népeként, időről-időre elsodródtak, noha Isten sohasem hanyagolta el őket. Inkább gondoskodott róluk és formálta őket. Isten türelmes és igazságos volt. Miért? Mert a kötelék, mely Isten és a szeretett nép között volt, hatalmas örömöt jelentett Istennek.

Egyszerre csak látni vágytam mamát, megmondani neki, hogy szeretem őt, beszélgetni, nevetni, és örömöt lelni társaságában.

Imádság: Drága Atyánk, kérünk téged, bocsáss meg nekünk én-központú elfoglaltságainkért. Segíts, hogy kiiktathassuk a nem fontos eseményeket, melyekre csak az időnket pazaroljuk. Ámen.

Vágysz egy szeretted után? Isten is vágyik rád.

IMÁDKOZZUNK AZ IDŐSÖDŐ SZÜLŐKÉRT!