Régi idő nagyböjti gondolatai: 32. nap

Ernyei Pál nagyböjti elmélkedése 1895-ből.

„…Történik-e valaha az, hogy ti, nem mondom testileg, a szükséges étkezést, de csak a haszon­talan szórakozást, a hiábavaló mulatozást megszakitjátok-e csak egy pillanatra is, hogy lelketek üdvéért tegyetek valamit?’Hallható-e valaha köztetek ily beszéd: én ma bűnnel sároztam be lelkemet, tehát nem eszem addig, míg e szennyet lelkemről a bánat könyeivel le nem mosom; én ma kárt okoztam felebarátomnak, tehát nem eszem addig, mig ezt a kárt meg nem térítettem; én ma megszóltam, megrágalmaztam másokat, tehát nem eszem addig, mig e becsületsértést jóvá nem teszem, én ma engedetlen voltam följebb valóim iránt s megsértettem a törvényt, tehát nem eszem addig, mig e törvényszegést jóvá nem teszem. Ki beszél — kérdem — közületek ma igy? Sőt ellenkezőleg, mint már említettem is, minden más fontosabb, minden előbbrevaló az üdvösségnél.”

(Forrás: Nagybőjti sz. beszédek, Segneri latin eredetije után dolgozta Ernyei Pál, A „Jó Pásztor” XIV. évfolyamának melléklete)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma