Régi idők nagyböjti gondolatai: 29. nap

Kanyurszky György nagyböjti tanítása 1879-ben.

„Jézus töviskoronája megtanít minket alázatosságra, lelkierősségre és türelemre. Vigasztalódjunk tehát mind, kik sanyargattatunk az élet siralom völgyében : a megátkozott föld nem annyira a mi számunkra termé töviseit, kiknek bűne miatt megátkozta tett volt, mint inkább az Istenember számára, ki által az átok nyomása alól fölszabadult.
Ha elviselhetleneknek látszanak az élet terhei, szenvedései, hasonlítsuk össze megérdemlett szenvedéseinket az ártatlan Üdvözítő töviskoszorújával és megenyhülnek, édesekké lesznek szenvedéseink. A mennyire megenyhiti azonban Jézus töviskoszorúja és édesekké teszi a szenvedők fájdalmait, ép úgy megszégyeniti, megátkozza és rettegéssel tölti el azokat, kik csak élveket hajhásznak folyton és kerülnek, zúgolódva tűrnek el minden szenvedést, minden próbáltatást.
Mi ne keressük kedveseim a test élveit, ne kerüljük a megaláztatás és szenvedés töviseit. Jézus töviskoronája és magasztos vallása nem erre tanitnak minket; hanem tanitnak és lelkesitnek, hogy fékezzük meg e testet, rendetlen kívánságait és szenvedélyeit.
„Mert ha a test szerint éltek” — mondja az Apostol (Rom. VIII. 13) — „meghaltok; ha pedig a lélek által a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok.
A tövisek itt a földön Krisztus követőinek, örököseinek osztályrészök: a rózsák csak e tövisek között
és e tövisek ágain’teremnek, hogy mennyekben a kiválasztottak fejeit ékesítsék egykoron.

(Forrás: A legyőzött Király diadala, Nagyböjti beszédsorozat, melyet 1879-ik évben a kalocsai érseki főszékesegyházban tartott dr. Kanyurszky György)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma