Régi idők nagyböjti gondolatai: 3. nap

Zvér Endre tanítása Szegeden 1896-ban.

„A mózesi törvényekben olvashatjuk, hogy szemet szemért, fogat fogért; más szóval, a milyen bántalomban részesülünk embertársunk részéről, ahhoz hasonlóval toroljuk azt meg. Mond meg most már bűnös ember, ha Istenfia igazságért és nem irgalomért esedezik a mindenható Istenhez, mi történik veled. Igazán kér. ifjak ! midőn önön cselekedeteinket vizsgálom és összehasonlítom a szenvedő Krisztus eljárásával, azt találom, hogy nagyon hasonlítunk ahhoz az evangéliumi szolgához, kinek rengeteg tartozást engedett el az ő ura, de szolgatársát csekély tartozásáért börtönre vetette. Azt nem veszszük soha se számba, hogy mivel bántjuk meg Istent, de azt nem feledjük, hogy mivel bántott meg embertársunk. Elmondjuk, hogy bocsásd meg a mi vétkeinket, de nem bocsátunk meg az ellenünk vétőknek. E g y csekély bántalom elégséges arra, hogy felebarátunkat a halálba üldözzük, de mi a magunk részére elnézést követelünk.” (Forrás: Zvér Endre: Krisztus urunk hét szava – Nagyböjti szent elmélkedés a tanuló ifjúság számáram, Szeged, 1896)

 

Marosi Anita

Kárpátalja.ma