Régi idők nagyböjti gondolatai: 33. nap

Hock János tanítása 1894-ből.

„Érzem azt, hogy halhatatlan lelkemnek szüksége van Istenre és vallásra. De oly sokféle az az ut, a mely engem oda
elvezet. Mutassátok meg azért nekem, melyik a legbiztosabb ösvény, a melyen remegés és habozás nélkül törhetek természetfeletti rendeltetésem végcélja felé, — a mely után szivem sovárog, s a mely ellen eszemnek sincs oka tiltakozni. A biztos ut előttünk fekszik. Induljunk tehát utitársaim az útnak másik felére. Talán ha felértünk a magaslat csúcspontjára, a kereszt alá, — az a Golgothán szenvedő véres alak fog feleletet adni kérdésünkre.
Átszűrt kezeivel talán ő fogja nekünk megmutatni azt a biztos utat, a mely bennünket a nyugalom révpartjába vihet.”

(Forrás: Nagyböjti szentbeszédek, a Szent Ferenciek budapesti templomában tartotta Hock János, 1894)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma